Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

 

Befejezetlen múlt”

 

 

Sokáig azt hittem a múlt nem lehet más, mint egy befejezett állapot. Persze sokszor halottam, hogy kísért a múlt, meg az, hogy még nem zárta le a múltját.... De nem értetem sokáig meg ezeket....egyszerű gyermekfejjel úgy gondoltam, hogy ami elmúlt csak az lehet a múlt, s amivel meg így állunk, akkor az egy befejezett, lezárt dolog...

 

 

Nemrég elkezdtem angolul tanulni, s elérkeztünk ahhoz a részhez amikor is a különböző múltidőket tanuljuk. S így már tudom, hogy olyan múlt is van, amikor a cselekvés és az idő is befejeződött, s létezik olyan is, amikor csak a cselekvésnek van vége az idő még folytatódik...én ezt nevezem befejezetlen múltnak...

 

Ahogy hazafelé mentem az egyik estén egy kedves arcú idős ember jött velem szembe, nagy csomaggal. Arcán ott bujkált valami zavartság és felelem kettőse. Majdnem teljesen lehajtott fejjel jött, s nézte a járdaszegélyeket a fal mellett....Pillanatokba telt amíg rájöttem, hogy hajléktalan, s éppen éjszakai szállásnak való helyet keres magának. Valami békéset, nyugodtat de minden esetre valami olyat ami széltől védett....Ruhája viszonylag rendezett volt, s szemében is ott csillogott még valami élet.... lehet, hogy nem régóta él az utcán....

 

Automatikusan meggyorsítottam a lépteimet, de gyomromban magammal vittem a szorongás érzését. Kettős érzésekkel a szívemben és a fejemben haladtam tovább hazafele, afelé az otthon felé, ahol engem várt a társam, a kedvesem, az életem... Jó érzés volt tudni, hogy engem várnak, van hova mennem. De mi van Vele? Ő még meddig megy nap mint nap, sarokról-sarokra. Amíg a lába bírja? Vagy addig a pontig amikor a szeméből majd eltűnik az élet különös fénye, s aztán majd már csak gépiesen megy, vagy talán még azt sem, lekuporodik és fásultan vár.....addig amíg úgy nem jár, mint Andersen meséjében a kislány.

 

 

Ahogy hazafelé mentem belém nyilat a felismerés: Ők azok akik a befejezetlen múltat képviselik a mindennapjainkban.

 

Őket várja haza valaki? Eljöttek, mert megfáradtak, vagy mert nem tehettek másként?

 

Vagy mi tehetünk értük valamit? Egy szót, egy szendvicset, vagy éppen egy mosolyt? Ha másként nem is de ezen a módon mindenképpen kötelességünk segíteni, hogy Ők akik erre az életre kényszerültek, legalább méltó módon fejezhessék be..... emberként.

Címkék: ember hajléktalan idő múlt szeretet élet

Kapcsolódó cikkek:

  A szeretet koldusai

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

Ez egy nagyon bonyolult kérdés. Lassan könyvtárakat lehet megtölteni azokkal a tanulmányokkal, amelyek a hajléktalansággal foglalkoznak. Sokféle hajléktalanság van. Lehet, hogy van valakinek fizikai értelemben lakása, mégis úgy érzi, hogy nincs otthona. Lelkileg ez is rombolhatja a személyiséget.Engem a klasszikus értelemben vett hajléktalanságban az zavar a legjobban, hogy nem adunk esélyt nekik. Százasokkal és szendvicsekkel tényleg nem lehet megoldani, esélyt kellene adni, hogy, aki akar és tud az visszatérhessen a "normális" életbe. Ezt az esélyt nem adjuk meg nekik. Én tudok egy-két emberről, akik rettenetes erőfeszítések árán kapaszkodtak ki a gödörből. Egy kis segítséggel nagyon sokan újra talpra tudnának állni.

Válasz

Kovács Katinka üzente 12 éve

Ez nagyon szép volt... Nem akarok unnepronto lenni, de amikor minden sarkon áll egy hontalan kéregető, és mindegyik ugyanúgy megérdemelné azt a 100-ast vagy a szendvicset, vagy a csokimikulást (amiből van olyan gyerek, aki  annyit kap, hogy áprilisban ugy dőlnek ki az ablakból egyenesen a kukába), akkor a fél fizetésed elosztogathatod, es megveheted rajta a tiszta lelkiiemeretedet, de rajtuk nem segítettél.

Válasz

Régebbi bejegyzések

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu