kaptam kölcsön egy könyvet két hete. Tegnap este beleolvastam, a nem érző férfi c. fejezetet. Eléggé megérintett, hogy mennyi mindent leírt rólam, a közelmúltamról. Nem könnyű élmény. Nem néztem végig a könyvet. Az olvasottból az derült ki, hogy egy pszichológus írta, aki több éves terápiákon keresztül segít embereknek. Arra gondoltam – némi daccal, hogy én bizony nem fogok bele ilyen hosszútávú energia és pénzemésztő folyamatnak…

Ma reggel meghallgattam még egyszer az aktuális csakra meditációt (csatornázást, közvetítést).

Talán az úgy is lehet hogy valaki valamilyen kiskori kezdetektől fogva úgy él: „nekem a kevés is elég”.

Ehhez alakítja a vágyait, önértékelését…

Ezzel rendezi be az életét. Ha nem lehet „elég” akkor fogadjam el a „valamennyi” örömét. Ezt nyújtja ez a földi világ. Ha „jó” vagyok, ha dolgozom, ha mások elvárásainak megfelelek, ha a saját igényeimet rutinszerű természetességgel elnyomom, akkor élhető is ez a világ(felfogás).

Telnek az évtizedek.

Nagy-nagy átalakulások után és közepette keresem a hiteles, örömtelibb világom. 7 éve élek egyedül - sok ismerkedéssel. Segítettek az új útam feléi. Mély kapcsolatot keresek - de már ezt nem időtartammal, kizárólagossággal, ígéretekkel mérem. Fontos az őszinteség, még ha kellemetlennek is tűnik, a spontaneitás, a jelenhez közeledés.
Nem baj ha olyan alakul ki amire nincs szavunk, szokásunk - de kincset ad.
Piliscsaba mellett a Biofaluban élek. 3 feleségem volt és 4 gyermekem van.