Egy bölcsesség úgy tartja, "ott sírj, ahol senki sem lát".Van egy másik bölcsesség is, amelyet mindenkinek ajánlok megszívlelni: "annak is sírj, aki ma még látja, mert lehet nem lesz több alkalmad... "

Ennek apropójából éreztem indíttatást, hogy leírjam ami a könnyről eszembe jutott.

Visszatartjuk könnyeinket a "kinti világban", miért? Utána kerestem a Bibliában mit válthat ki a sírás pl: „Amikor látta, hogy sírnak, Jézus lelke mélyéig megrendült.”
Ha más jelenlétében sírunk gyöngeségünket, sebezhetőségünket bizonyítjuk és azt, hogy vannak érzéseink, tudunk szeretni. Akinek kőszíve van az nem, vagy nehezen tud sírni.

Azt mondta Voltaire a könny a fájdalom nyelve. Igen ez igaz, de a könny nekem mást jelent. Könnyek adománya, a hála könnyei, a túlcsorduló szeretet könnyei, a könnyek anyja rózsafüzér, nevetés könnyei, az őszinteség könnyei, a fájdalom könnyei, hagymahámozós könnyek stb. A sírás könnyekkel jár együtt. Amikor Istenélményem van még zokogok is hozzá.

A napokban történt velem, hogy párom kérdésére, mármint mennyi pénz van még a számládon a rokkant nyugdíjadból kérdésre válasz helyett elkezdtek potyogni a könnyeim. Megjegyzem, ő előtte igyekeztem nem sírni az elmúlt 38 év alatt, - lehet, hogy nem is voltam hozzá ilyenkor őszinte? - mert mindig mártírnak nevezett. Mivel túlfuttattam az egyenlegemet elég rendesen az elmúlt évek alatt és se nem őrá, se nem magamra költöttem, - ez az ő szemében főbenjáró bűnnek számít - hazudni pedig nem akartam, amíg magamban fohászkodtam hogy mit is válaszoljak, spontán megindultak a könnyeim. Azért mondom spontán,mert nem voltak közben érzéseim, sem félelem, sem szégyen, sem ehhez hasonló. Nem voltak érzéseim, de az Agapé (Isten iránti szeretet) jelen volt.

Férjemmel valami történt, mert az általam várt üvöltés helyett csendesen megszólalt: "mennyi a mínusz? mondd meg, majd keresünk megoldást". Ez a Szeretet hangja volt. Tudjátok milyen a Szeretet hangja? Van egy különleges csengése, nem is csengés, hanem mint amikor több szólamban hallod az éneket. Most dadogok, pedig annyira szeretném, ha meghallanátok, akár a saját hangotok elváltozását, akár a másikét. Mintha ketten lennének benned és egyszerre beszélnétek. Igen!

Azóta az én ateista hitű párom sokkal csendesebb, éles nyelve sem olyan bántó már. Akkor amikor nekem a nagy kő leesett a szívemről, mindketten ott a konyhában hússzívet kaptunk.
Köszönöm Uram! „Akinek van füle a hallásra, hallja meg”