Egy bölcsesség úgy tartja, "ott sírj, ahol senki sem lát".Van egy másik bölcsesség is, amelyet mindenkinek ajánlok megszívlelni: "annak is sírj, aki ma még látja, mert lehet nem lesz több alkalmad... "

Ennek apropójából éreztem indíttatást, hogy leírjam ami a könnyről eszembe jutott.

Visszatartjuk könnyeinket a "kinti világban", miért? Utána kerestem a Bibliában mit válthat ki a sírás pl: „Amikor látta, hogy sírnak, Jézus lelke mélyéig megrendült.”
Ha más jelenlétében sírunk gyöngeségünket, sebezhetőségünket bizonyítjuk és azt, hogy vannak érzéseink, tudunk szeretni.