Miért volt elhibázott az elmúlt 20 év gazdaságpolitikája, amely oda vezetett, hogy a volt visegrádi országok közül az utolsók vagyunk, és előkelő helyet foglalunk el a korrupciós listán.
Korrupcióról: http://www.transparency.org/ 

Ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy a pénzverési és pallosjogról is lemondunk, akkor már mondhatjuk azt is, hogy csak szolgák vagyunk, őseink vérével átitatott Kárpát-medencében.

Természetesen ezeket a hibás lépéseket korrigálni lehet, de ehhez egy olyan vezetés kell, aki látja a kivezető utat és van hite ahhoz, hogy mindezt a Magyar nép javára tegye.

- Fejleszteni kellett volna az amúgy is nagy hagyományokkal rendelkező iparágakat, és nem leépíteni és helyettük wellness központokat (amely valójában nem is a bennszülötteknek épül), dísztereket és méreg drága utakat (rossz minőségben), üresen álló lakóparkokat (a beköltözőknek) építeni, és még sorolhatnám napestig. Mindezek megépítése jórészt hitelből (EU támogatásból) történt, melyet vissza kell fizetnünk kamatostól, és nem hoz a társadalomnak akkora többletértéket, mint hozott volna a magyar szellemi tőke támogatásával létrehozott kutatási- és fejlesztési központok, s a majdan e szektorok eredményeire (találmányok, új termékek, stb.) épülő vállalatok, vállalkozások, egy fejlett Magyar ipar és az ehhez szorosan kapcsolódó hagyományos mezőgazdaság.

A pályázási lehetőségek bizonyára a magyar szellemet táplálják azzal, hogy a gondolkodó és tevékeny magyar népet arra nevelik, hogy pályázatokból is meg lehet élni. Természetesen a pályázatírás jövedelmező tevékenység, hiszen az órabér 28. 000,-Ft is elérte. Tudják Önök, hogy egy szakmunkásnak mennyi az órabére?

- A keleti piacainkat nem felszámolni, hanem fejleszteni kellett volna. Nem lett volna szabad az exportra termelő vállalatokat és a Magyar mezőgazdaságot leépíteni.

- A szakképzés leépítése óriási baklövés volt!
- Felsőoktatásban tanulók arányának 5%-os szintre való csökkentése a műszaki és reáltudományok területén.

- A bürokrácia nagyságrendi növekedése.  A költségvetési szféra jövedelmének túlzott emelése, a reálgazdaságban dolgozókhoz képest. Ez az arány az EU-ban  3,5% , itthon 6,7% .

- A vállalkozások terheinek olyan mértékben történő emelése, hogy ne legyen kérdés a megszűnésük.

- Kereskedelmek fejlesztésre hatalmas pénzeket költünk fölöslegesen, és nem teszünk semmit a b2b weboldalak támogatásáért, hiszen ez hatékony, mint Kínában és az összes ázsiai országban.

- IT fejlesztés, geotermikus, szél és napenergiák figyelmen kívül hagyása, hiszen ez is Magyarország erőssége, a világon egyedülállóan.

- A szellemi tőke külföldre történő távozásának propagálása, hiszen még elindíthatta volna a fejlődést.

- Energia szektor eladása, biztosítva az itt élő emberek kiszolgáltatottságát!

- Világszínvonalú fejlesztéseink, nemzetközi eredményeink, földrajzi adottságaink ellenére hazánkban jelenleg a nemzetgazdaságnak csak ideig-óráig hasznot jelentő összeszerelő ipar képes megélni. Pedig világos kormányzati politikával olyan k+f-témákban lehetnénk versenyképesek, mint a jövő orvosi diagnosztikáját is támogató mikro- és nanoelektronika, a nagy hozzáadott értéket képviselő méréstechnológia vagy a környezetbarát energiatermelést jelentő fotóvillamosság.

Már nem arról van szó, hogy ma vagy holnap nem lesz elég mérnök Magyarországon, hanem, hogy évtizedes távlatban nem lesznek elegen. Magyarországi jövője a mérnöki- és természettudományos képzés színvonalán áll vagy bukik. Az oktatás színvonalának drasztikus emelése és tudáspárti kormányzati stratégia nélkül a magyar ipar megmarad az összeszerelésnél.

Jelenleg a GDP nagyobbik részét a külföldi cégek teremtik elő, amelyek viszont a profitot nem tartják Magyarországon, hanem bizonyos utakon, de visszajuttatják anyaországukba. Így a Magyar nép igazán jó GDP lát, de mégis millióan nyomorban élnek.

Ha mindezek és még számos lehetőség prioritást kapott volna, akkor Magyarországot és az itt élő embereket nem lehetett volna manipulálni, hiszen az életszínvonal kimagaslóan nagyobb lett volna, mint ma. 

Itt van az eb elásva. De kilóg a lólába, hiszen nem az volt a cél, hogy egy gazdaságilag független országot szervezzünk, hanem egy kiszolgáló logisztikai, turisztikai és átmenő forgalmat lebonyolító térséget hozzunk létre, ahol a liberális elveket szó nélkül elfogadó, angolul jól beszélő és magyarságát felejtő népet kreáljunk, a távolabbi célok érdekében.

A pályázati lehetőségekkel pedig mintha azt sugallták volna, hogy munka és gondolkodás nélkül is lehet országot építeni, miért koszolnánk be kezeinket, holmi többletértéket teremtő munkákkal. Az csak „hal a tortán”, hogy a spekulációnak teljes teret nyitottak, ahol törvényes keretek között lehet megkopasztani a kisembereket és jelezve azt, hogy a munkából nem lehet megélni. 

Számszerűséggel alátámasztott programokkal mire vittük? 
Ha a nép nem érzi, azt hogy Magyarnak jó lenni, lehet itt bármilyen közgazdaságilag alátámasztott program, hosszabb távon bedől.

Ma még csak reménykedni tudunk abban, hogy a hibás döntéseket meghozó embereket felelőségre vonják és a hatályos törvényeknek megfelelően, járnak el velük szemben, így biztosítva azt, hogy a jövőbeni hasonló pozíciót betöltők felelősen döntsenek.

Domonyi Károly
Okl. vill. Mérnök