Szomorú az út,mely sirodhoz vezet,    

2 éve nem foghatom már elgyengült kezed,

Nem tekint rám aggodó szemed.

Tudom, Neked már semmi se fáj,

De az én lelkem. kiált,

Bárcsak még itt volnál!

Sirod előtt állunk,talán Te is látod,

körülötted van ma is szerető lányod.

Elmegyek Hozzád mindig,amig élek

nem hagylak Magadra,mindig vissza térek.

Ha eljő az én órám, Hozzád Hazatérek!