Az ünnep elmult,de szivünk még fájdalmasan busul,

Ünnepek,téli esték jönnek egymás után,

Családoknak földi boldogság,

Nap mint nap meleg szeretet öleli át.

De ki magányos,elvesztette draga szerettét,

Annak ezek a napok csak az emlékezés!

Sóhajtva várjuk,csak legyünk már rajta túl,

Inkább jöjjön a hétköznapi egyedüli kinszenvedés!!

Szomorú az út,mely sirodhoz vezet,    

2 éve nem foghatom már elgyengült kezed,

Nem tekint rám aggodó szemed.

Tudom, Neked már semmi se fáj,

De az én lelkem. kiált,

Bárcsak még itt volnál!

Sirod előtt állunk,talán Te is látod,

körülötted van ma is szerető lányod.

Elmegyek Hozzád mindig,amig élek

nem hagylak Magadra,mindig vissza térek.

Ha eljő az én órám, Hozzád Hazatérek!