Ha ilyesmiről hallunk, a józan ész elszánt tiltakozásba kezd. De nincs
okunk elutasítani csak azért, mert folyton azt mondják, lehetetlen.

A szellemgyógyítás jelenségéről minden kultúrából maradtak ránk emlékek. Az emberiség ősi írásai tele vannak ilyen híradásokkal. Gondoljunk csak Jézus gyógyításaira. Amióta a tudomány figyelme a
területre irányult, számos olyan kutatást végeztek, amelyek
többé-kevésbé meggyőzően bizonyítják a szellemi gyógyítóerő létezését.
Milyen magyarázattal szolgálhatunk a szellemi gyógyítás jelenségére? A
legtöbb gyógyító a kozmikus, az egyetemes gyógyító erő közvetítőjének
tartja magát. Ez az, amit a betegekre átvisznek. De milyen természetű
ez az energia?

Matthew Manning szellemgyógyász így vall erről:

„Általában nem szoktam beszélni arról, hogy véleményem szerint milyen eredetű ez az erő, ugyanis nem vagyok biztos benne, hogy tudom a választ. Csak azt tudom, hogy mit teszek, és közben az az érzésem, hogy
egyfajta csatornaként működök. Ha valaki azonban valóban tudni
szeretné, mit gondolok vagy hiszek, akkor így fogalmaznék, hangozzék
bármilyen furcsán is: Úgy érzem, hogy lényem a kozmikus szeretet
csatornája, és ez a szeretet az, ami a gyógyulást előidézi. Ez a
szeretet mindenütt jelen van, bennünk, és körülöttünk is, és talán ez
az, amit sokan Istennek neveznek.”

Úgy tűnik tehát, mintha a szellemi gyógyítás folyamatának kifejezetten vallási gyökere volna. Valóban ősi vallási törekvés az emberek egészségessé tétele.

Az egészség, a testi lelki épség elérése ebben a vallásos értelmezésben azonos az egészségessé válással, és ehhez Isten szerető kegyelmére van szükség. A misztikusok és az ezoterikusok is ilyen
értelemben keresik az üdvöt, keresnek kapcsolatot a magasabb
tudatszintekkel, keresik a harmóniát az Egésszel, a Kozmosszal. Nem
vitás, hogy ezek a nézetek nagyon messze vannak a mai orvostudománytól,
amely jobbára csupán a test működésével foglalkozik.

Számos szellemgyógyász vélekedik úgy, hogy különösen gyakorlott egyének a finomtest-mező ilyen zavarát puszta szemmel is észrevehetik, méghozzá az úgynevezett aura elszíneződéséből. Az a gondolat, hogy az
embert aura veszi körül, nem mai keletű. Az ezoterikusok mindig is
vallották, hogy testük az őt körülvevő energiamezők révén kapcsolódik a
kozmoszhoz.

Az Od energia

E mezőket sokféle elnevezéssel illették. Leggyakrabban aurának nevezik, de étertestről is szoktak beszélni. Akármi is az elnevezés, és bármi is az egyes fogalmak között a különbség, az alapgondolat mindig ugyanaz: az aura és az étertest az egésszel köti össze az embert, az ember lelkét, tulajdonképpeni lényegét hordozza, és a testet fénysugárként övezi, amit bizonyos személyek látni is képesek.



Ezt az ezoterikus elméletet több ízben próbálták eszközökkel bizonyítani. Carl Ludwig Freiherr von Reichenbach (1788-1869) vegyész és természetfilozófus azt állította, hogy sikerült kimutatnia egy éterhez hasonló energia létezését, nemcsak élőlények, de fémek és kristályok esetében is. „Od”- nak nevezte el ezt az energiát. Ma már számos ezoterikus vallja az ódikus erő létezését.