EGY ARC
Nem szól, nem riad,
Csak képzeletet old.
Álomképek hintik álmait,
Álom- csókok szórják be ajkait.
Mondd! Ki vagy te arc,
Kire gondolok minduntalan,
Ki mindig eszemben van.
Te egy arc vagy, ki képzeletet old.
Fekszem az ágyon, kezem a vállamon,
Érzem, ez a te kezed.
Tekintetem rátapadt a mennyezetre,
Arcod ott van, oly rövid az élet,
Hát engedj magadhoz közel,
Engedd, hogy nézzelek,
Engedd, hogy szeresselek,
Hogy minden nap veled legyek.
Oh, te fénylő arc, bár a nappal kelsz,
S vele tündökölsz,
Mégis az éjben mellettem nyújtózol el,
S mire újra szemedbe nézek,
Talán szívedbe is beférek.
Beférni oda, hol most más tombol,
Ez minden vágyam,
S így kilépek a bocsánatból.
hj

Válasz