Kis türelmet...
Mi a Hajnalcsillag vagyunk.
Még nem az igazi Fény, csak az előhírnöke. A közelgő Fény megcsillan rajtunk, s mi visszatükrözzük ezt a Tiszta Világosságot. Az utat készítjük, tisztítjuk. De ehhez magunknak is tisztának kell lenni. Erre a munkára megy el az életünk, ez a feladatunk, a sorsunk. Nekünk kell mutatnunk az Utat az éj és a nappal, a sötétség és a fény között.Az éjből már kiléptünk, a nappal még nem a mienk. Mi a Hajnalcsillag vagyunk, minket követnek a Fény Fiai, őket követi a Fény. De lelkünkben már ott tündököl ez a ragyogás, ez ad erőt minden botlás és bukás után az ujrakezdéshez, a talpra álláshoz.
A Fény Fiai már tökéletesek lesznek, csak előre , a fejlődés útján haladnak. Mi még hibázunk, még multunk terheit hordjuk vállainkon, az anyagi lét csábításainak még nehezen tzudunk ellenállni, de mint verembe esett vad, minden erőnkkel a szabadulásunkért küzdönk. Megszabadulni a béklyóktól, régi szokásoktól, érzelmektől, vágyódásoktól, és rálépni az Útra, melyen majd a Fény jön el.
Vajon a Fény jön el, vagy mi jutunk el hozzá? Balga kérdés, hiszen a világmindenségben nincsen itt, vagy ott, tegnap és holnap, csak annyi van, hogy már Vele, vagy még Nélküle.. Farmos, 1995.február 23.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!