"Edward király, angol király

Léptet fakó lován:

Körötte csend amerre ment,

És néma tartomány"...

De annak nem néma, ki csak szeméből néz ki.

Nem vesz észre semmit, hisz béna

Agyát Edward és emberei mosták ki.

Ő tombol, dicsér, szidja a "rosszat"...

Az értelmes viszont nem tudja eldönteni:

Melyik a rosszabb?

Hitét így amaz elveszti: 

Tamássá válik... talán, jobb is így;

Szemét lassan behunyja:

Nem vakítja így többé a bolond áradat

Közben futott, kinek volt hova,

Esetleg, volt mit a tejbe aprítania,

Vagy kinek nem oly kedves saját hona, 

Hisz azt mondja: " nem jövök többet ide vissza!"

És aki maradt, lassan kiszűrik.

...Cseng a telefon, felveszik:

" - Jani! Ne gyere a házból ki,

Rendőrök, katonák a falu központján.

Jöttek behívót osztani."

Itt már nem két próféta prédikál.

Ide-oda kapkodja fejét a világ.

Egyik mondja: fehér; másik, hogy: fekete.

Kiforgatják szavukból a történteket.

                             * * * * *

S a nép szolgája

ül zöld pólójába':

"Fegyvert! Fegyvert! És fegyvert!

Na meg még egyet,

az Európai Unióba 

had csatlakozzam én is be!"

Néhányan komolyan is veszik.

De Isten küldte őt, ki komolyan ellenzi.

És ők hiába népükért szolgálnak, 

Népük bennük csak hibát találnak.

De aki lát is, értük suttog imát.

Hisz nem véletlen az sem,

Hogy nem támadták Kárpátalját.

                             * * * * *

Ki suttogva mond imát,

Azt nem hallják...

Nem hallják, mert nem szól.

A szél itt már csak egy helyről fúj:

A bolond lyukból!

Az értelem el van veszve. 

Az számít, kinek nagy a szája, 

És az ember nem bízhat saját szomszédjába.

Megosztja őket egy kérdés: 

"orosz vagy ukrán pártra állasz?"

Nem lehet itt osztani az eszet,

Hisz úgyis minden el van veszve,

ezen már csak nevetni lehetne:

És nevet a szája a polgárnak,

De szeme eláruja:

Tudja,

Ez nem megoldás a helyzetre,

De ez a legtöbb, amit tehetne

                             * * * * *

Egyik sem cselekszik...

Mind csak nevet.

Hisz úgyis porrá zúznák

Mind az embereket.

Anyók görbe ujjai tördelik

aggodalmukban magukat:

"Lehetne rosszabb is."

Ez a válasz mindenre.

De ez nem lehet gyógyír helyzetünkre!

Miért nem így szólunk:

"Tegyünk, hogy ennél ne legyen rosszabb!"

De mindenki tudja: 

ez csak üres szó volna.

Vasba vágnánk fejszénket...

Ezt itt 

csak erős kezű kovács munkálhatja meg!

Akinek keze nem maga zsebéhez hajlik,

S nem ő az első, ki másra követ hajít!

Ki leszáll a páholyból,

És a színfalak mögé megy,

Hogy megnézze: jó az, amit tesz?