Szomorú délelőtt volt!Esett az eső...zuhogott!Épp a Metrón utaztam,és kifelé  bámultam.

    Láttam,ahogy egy szegény hajléktalant rugdosnak.Szinte hallottam,ahogy könyörög az életéért...A kezem megrázkódott,teljesen átjárt,az,ahogy szenved. Mintha engem vernének!Nincs remény,senki se segít.A halál keze elől nem szökhetünk el.Mindenkit utol ér.

    Éles csikorgás hallatszott.Megállt a metró a végállomáson.Itt kellett leszálnom...de féltem!Féltem a halál kezétől...hogy elér!

Összeszedtem a bátorságom, és leléptem a szerelvényről.Remegtem.