Az ember magáról azt tartja, hogy a legmagasabb rendű élőlény.


Ez talán így is van, de ez nem zárja ki azt a tényt, hogy a magasabb rendű (az okosabb) is tanulhat az alacsonyabb rendűtől.

Mire tanitanak a vadludak?

1. tény: Minden egyes madár szárnycsapása a következő madár számára olyan légmozgást teremt, amely emelő hatású. A „V” alakban való repülés az egyedül való repüléshez képest a csapat repülési kapacitását 71 %-kal növeli.
Tanulság: azok az emberek, akik egy irányba haladnak és az együttlét érzését osztják meg egymással, gyorsabban és könnyebben jutnak el céljaikhoz, mivel egymás „emelő” hatását használják. (Együtt erősebbek vagyunk, Családi sportnap, Ifjúsági találkozó.)

2. tény: Ha egy vadlúd kiesik a csapatból, azonnal megérzi a légellenállást és gyorsan visszatér a helyére, hogy újra támaszkodhasson a többiek szárnycsapásának erejére.
Tanulság: ha csak annyira vagyunk értelmesek, mint a vadludak, együtt maradunk a csapattal, azokkal, akik tudják merre megyünk, elfogadjuk a segítségüket s magunk is segítséget adunk másoknak. ( Kiszervezések, egyéni munkaszerződések, kollektív szerződések.)

3. tény: A vadludak a csapatban hangos gágogással bátorítják az elöl haladókat a sebesség fenntartására.
Tanulság: biztosnak kell lennünk abban, hogy a gágogás ott hátul bátorítás és nem valami más. Ahol a különleges teljesítményt jutalmazzák, a produkció sokkal magasabb. A gágogás minősége adja a bátrak erejét, hogy szívvel-lélekkel kiálljanak valami mellett. (Hatásosabb bértárgyalás, a vezető mögött felsorakozó 25 000 emberrel.)

4. tény: Ha egy ludat lelőnek vagy beteg, vagy sebesült, ketten kiválnak a csapatból, hogy kövessék és segítsenek, ha lehet. Addig maradnak mellette, amíg újra repülni képes vagy elpusztul. Azután visszatérnek a csapatukhoz vagy egy másikhoz.


Tanulság: ha legalább annyi jóérzés van bennünk, mint a ludakban, kitartunk egymás mellett, nemcsak akkor, amikor erősek vagyunk, hanem a nehéz időkben is.