Kis türelmet...
Kis türelmet...
AZT AKAROM TUDNI
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,
és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával.
Nem érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, hogy megkockáztatod-e,
hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,
az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.
Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját,
hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni a fájdalommal,
az enyémmel vagy a tiéddel,
hogy vadul tudsz-e táncolni és hagyni, hogy az extázis
megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél,
vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk az emberi lét korlátaira.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni
az árulás vádját azért, hogy ne áruld el saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
ha az nem mindennap szép, és hogy Isten jelenlétéből ered-e az életed.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,
az enyémmel vagy a tieddel, és mégis megállni a tó partján
és azt kiáltani az ezüst Holdnak , hogy "Igen!"
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni
egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,
fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában
anélkül, hogy vissz*riadnál.
Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.
Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről,
amikor minden egyéb már összeomlott.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
és, hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.
Zűrzavar van bennünk. Vágyak, átláthatatlan félelmek és ambiciók irányítanak. És a társadalmunk éppolyan, mint a lelkünk: Kaotikus.
Nincs irányító, bölcs öntudat bennünk-vagy ha van is elnyomottan, elfedve. A hangzavar eluralta életünket.
Az "Ismerd meg önmagad" parancsa arról szól, hogy lázadó, tudatlan lényedben fedezd fel száműzött, bölcs királyodat, és állítsd vissza a hatalmát.
Ami ezután történik, életed legcsodálatosabb fordulata lesz.
Lesz kit tisztelned magadban. Lesz kire hallgatnod magadban. Lesz kihez fordulnod, ha nehéz helyzetbe kerülsz, és sohase mondod majd, hogy "egyedül vagyok", mert ha éppenséggel nincs körülötted egyetlen ember sem, akihez szólhatnál, még mindig ott van Ő, aki tudja, hogy minden nehézség megoldaható a segítségével.
Ezt jelenti, hogy a "lelkem a barátom".
Van, akit szeretek magamban.
Erhart Kaestner: Mire való a csend...
A magányosan élő szerzetes remetéhez egyszer emberek jöttek. Megkérdezték tőle:
- Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben és magányban?
A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert egy ciszternából, az esővíz összegyűjtésére szolgáló mély kútból. Fölfigyelt a kérdésre, s munka közben odaszólt a látogatóknak:
- Nézzetek bele a ciszternába! Mit láttok?
Az emberek kíváncsian körülvették a szerzetest, és próbáltak beletekinteni a mély kútba:
- Nem látunk semmit - mondták kisvártatva.
A remete abbahagyta a vízmerítést, pár pillanatnyi csöndet tartott. A látogatók feszülten figyeltek rá, mozdulni sem mertek:
- Most nézzetek bele a kútba egyenként, csöndesen. Mit láttok?
A látogatók érdeklődéssel hajoltak egyenként a kút fölé, s felkiáltottak:
- Saját arcunkat látjuk a kútban!
- Bizony, amíg zavartam a vizet - mondta a remete -, nem láttatok semmit. De a csöndben és a nyugalomban megismeritek önmagatokat.
A látogatók megértették a remete tanítását.
A SZIGET
Egyszer volt hol nem volt egy nagyon régi időben, volt egyszer egy sziget, amelyen az emberek összes érzelme lakott. A jó kedv, a szomorúság, a tudat és mint minden más érzelem, a szerelem is.
Egy nap közölték az érzelmekkel, hogy a sziget el fog süllyedni. Így hát az érzelmek fogták magukat, felszerelték a hajóikat és elhagyták a szigetet.
Csak a szerelem akart az utolsó percig maradni. Mielőtt elsüllyedt volna a sziget, a szerelem végre segítséget kért. A gazdagság ment el egy Luxushajóval.
A szerelem megkérdezte:
- Gazdagság, el tudnál engem vinni?
- Nem, én nem tudlak elvinni. A hajóm tele van arannyal és ezüsttel. Itt neked nincs helyed.
- Így hát megkérdezte a szerelem a büszkeséget, amelyik szintén egy nagyon szép hajóval haladt el előtte.
- Büszkeség, kérlek szépen, elvinnél engem?
- Szerelem,
- Én, sajnos nem tudlak el vinni, mondta a büszkeség, "itt minden tökéletes, te megrongálhatnád a hajómat"
- A szerelem megkérdezte a szomorúságot, aki elment mellette.
- Szomorúság, el tudnál engem vinni?
- Oh, szerelem, mondta a szomorúság, én annyira szomorú vagyok, hogy egyedül akarok maradni.
- A jókedv is elment a szerelem mellett, de ő annyira jól érezte magát, hogy nem is hallotta, hogy a szerelem hívja öt. Hirtelen azt mondta egy hang:
- Gyere kedves szerelem, én elviszlek téged.
- Egy öreg beszélt. A szerelem annyira hálás és boldog volt, hogy egészen elfelejtette megkérdezni az öreg nevét.
Amikor partra szálltak az öreg elment. A szerelem észrevette, hogy nagyon sokat köszönhet neki és megkérdezte a tudást.
- Tudás, meg tudod nekem mondani, hogy ki segített nekem ?
- Az idő volt az., mondta a tudás.
- Az idő? kérdezte a szerelem. Miért segített nekem az idő?
És a tudás erre azt felelte:
- Mert csak az idő érzi, hogy mennyire fontos az életben a Szerelem..
HA AZT KÉRDEZED.......
"Ha azt kérded, hogyan találhatod meg ÉN-edet, halhatatlan ÉN-edet, számomra már a kérdésed is jelzi, hogy nem hallgatsz lelkiismereted szavára.
Az ÉN ugyanis folyamatosan beszél hozzád!
Beszél álmodban, beszél ébren, akkor, amikor csendben vagy, s akkor is, amikor megszólalsz. Figyelmeztet, hogy nem azt mondod, amit kellene. (...) A legjobb barátod, a legszorosabb szövetségesed, a leghűségesebb társad és a legbölcsebb tanácsadód te magad vagy önmagadnak. És a legkitartóbb is, mert a többiek jönnek-mennek, kísérnek egy darabig, majd elhagynak, de ÉN-ed születésedtől halálodig, sőt azon túl is elkísér. Önmagad tanítója, bírája, mestere, orvosa, pszichológusa te magad vagy - minden külső segítség csak saját ÉN-ed hangját teszi hallhatóvá számodra. Rossz közérzeted, depressziód, félelmed s gyakorta betegségeid oka, hogy ÉN-ed elégedetlen veled, mert méltatlan dolgokat művelsz, s átadtad magad olyan negatív hatalmaknak, amelyekhez semmi közöd. Minden díszharmóniád oka, hogy önmagaddal rossz viszonyban élsz - és erre semmiféle külső megpróbáltatás nem ad felmentést. Külső körülményeid csakis akkor rendeződnek, ha előbb magaddal kerülsz harmóniába. Ha önmagad kezét megtalálod, ha önmagaddal végre egyetértesz, olyan biztonságba kerülsz, amelyet soha semmiféle külső védelem nem tud biztosítani. Ha sorsod nehéz: könnyűnek fogod érezni. Ha küzdened kell, győzelmed biztosítva van, mert legnagyobb harcodat, önmagaddal vívott háborúdat már sikerrel megvívtad.
A lelkiismereted az ÉN hangja."
(Müller Péter)
LÉGY SZERÉNY
Légy szerény és megfontolt, életed legyen a biztosíték ehhez. Ha már rájöttél, mi az élet célja, aszerint élj, hogy bensődnek megfelelj; lényegtelen, mit gondolnak felőled. Érd be azzal, hogy hátralévő napjaidat - bármennyi van még hátra - éned belső parancsának megfelelően morzsolod le... Annyi tévelygés után végre rájöttél, hogy a boldogságot meg nem lelheted a gazdagságban, a hírnévben, az élvezetben, de a képmutató szeretetben sem. Hol lakik hát? Az emberi természet megkívánta tevékenységben, a rossz dolgok megváltoztatásában, a szív megelégedettségében, az értelmes és érzelmes kapcsolatokban...
Ha sorsod valakivel összekötöd, tudd, hogy mit vall az az ember a jóról és rosszról. Amint nem veheted rossz néven, hogy a fügefa fügét terem, így azon sem szörnyülködhetsz, ha az emelkedett lélek a jóra, a romlott pedig a gonoszságra hajlik... Mégse vádolj senkit! Ha teheted, igazítsd helyre mások hibáját; ha nem teheted, fogadd el őket olyannak, amilyenek. Míg tőled függ, amit teszel, magad felelsz érte. Ha mástól függene, kit vádolnál? Az atomokat vagy az isteneket? Minden lény valamire született: az ember, az ökör, a szőlő és a kő is tudja a maga szerepét. Emberrel semmi nem eshet meg, ami nem emberi; ökörrel, ami ökörhöz, szőlővel, ami szőlőhöz, kőhöz, ami kőhöz nem illik... Aki nem tudja, mi a világ, az nem tudja, hol van ő maga. Aki nem tudja, mire született, az nem tudja, kicsoda ő tulajdonképpen, és mi a világ. Másokkal együtt lélegezzük be a körülöttünk szétáradó levegőt. Az emberek egymásért születtek. Vagy formáld őket, vagy tűrd el valamennyit, ha a boldog élet után sóvárogsz...
.
ADJ ESÉLYT
A fájdalom múló dolog, de a pillanat is,
Amit nem szabad elszalasztanod sohasem.
A pillanat, amikor tovább kell lépni és élni.
De légy kegyes, ne ellenséges, merj bízni és hinni.
Szegényebb lenne nélküled a világ, hiszen olyan vagy,
Mint egy tavasszal nyíló gyönyörű virág.
Érted bárki tűzbe menne, de ha nem engedsz közeledbe senkit
Nem lesz olyan ki megmenthet és elveszhetsz.
Sokan várnának rád éveket számolnák a perceket,
Vajon erejük elég-e, bírják –e a sok türelmet, várakozást.
Hányan állnák a sarat, hányan buknak el ?
Megvárnád-e történéseket végignéznéd haláltusájukat ?
Minden ember más nem oly ,mint hiszed hidd el és bízd ,
Van értékes ember, aki egy esélyt megérdemel.
Ne légy konok, embertelen, hiszen eme világ ilyen.
Legyél kegyes, tudom nehéz, de boldogság lesz jutalmad,
Nem bánat, s bú, örömtelen kapcsolat.
Tudom úgy érzed néha, mintha beszorítanának, gyötörnének,
S nem találod helyed sodródsz az élettel kevés életkedvvel.
Sokan űznek, hajtanak, de vannak akik csak az embert,
Azon keresztül látják meg a csodálatos nőt benned.
Ezek csak szavak, de te élettel töltheted meg-e sorokat.
Te döntesz a felelősséged nagy!
Hiszen aki érez, becsül, szeret, nőként kezel igen sérülékeny,
Olyan ,mint egy csiga, aki ha veszélyt érez visszahúzódik,,
S ki tudja mikor nyílik meg újra.
Rohanó élet? A boldogság hajszolása mindenkit éltet?
Talán, de mindenki máshogy éli meg.
Van aki nem gázol át senkin, nem bánt meg senkit
Csak szeretni akar boldogságot adni és viszont kapni.
Ne tagadd meg eme embereket ismerd fel őket, mert
Elszalasztod őket és megtagadod akkor belőlük erőtlen,
Csalódott, elcsigázott szerencsétlenek lesznek.
Merj bízni, merj hinni, merj szeretni, merj boldog lenni,
Merj lépni a bizonytalan felé, hiszen nem tudhatod mikor
Mit veszthetsz el, de mire feleszmélsz, lehet már késő lesz.
Adj esélyt, légy bátor, mert boldog lehetsz bárhol!
BIZALOM
IGAZ BARÁTSÁG
Idegenekből lesznek a barátok. Az a fiú akinek a nevét se tudtad valaha, a férjed lesz, s a bömbölő kis hústömegből, akit sohasem láttál, mert a testedből bújt ki, lesz majd a gyermeked, aki melletted nő fel, veled öregszik, s életed főszereplője lesz.
Ismeretlen volt. Azt sem tudtad, hogy létezik- most pedig félted, szereted, dühös vagy rá, aggódsz miatta. Ha ezt a szót hallod, hogy "szeretet" Ő jut az eszedbe.
De az életed színpadán nem csak szaporodnak, csökkenek is a szereplők.
Jönnek és mennek.
Fölbukkantak valahonnan, a kulisszák mögül, s eltünnek ugyanott. A játéktéren csak a hiányuk marad. Hány idegen embernek mutatkoztál be, akiből aztán a sorstársad lett? Emlékszel, hol találkoztál először azzal a vadidegen lánnyal, aki később a feleséged lett? Mikor tudtad meg a nevét? Mikor dőlt el, hogy ezentúl vele, együtt?... Mikor szült gyereket?... S a gyerek, akinek nevet adtatok, mikor ment egyetemre? És mikor mondta ki először, hogy ő is megnősül?... És mikor hagytad el a hitvesedet?... Mikor tudtad meg annak az idegen nőnek a nevét, akiért elhagytad őt?... És mikor vetted észre, hogy az az asszony, akinek testéből előbújtál, s akire valaha úgy néztél, mint egy jóságos istennőre... mikor vetted észre, hogy az anyád öregszik?... Ereje elszállt, alig tud már járni... Mikor szembesültél azzal a gondolattal, hogy többé nem láthatod?
Elmegy.
Jönnek és mennek....
Egy ember van, egyetlenegy, akivel mindvégig együtt élsz: önmagad.
Idegenekből lesznek a barátok. Az a fiú akinek a nevét se tudtad valaha, a férjed lesz, s a bömbölő kis hústömegből, akit sohasem láttál, mert a testedből bújt ki, lesz majd a gyermeked, aki melletted nő fel, veled öregszik, s életed főszereplője lesz.
Ismeretlen volt. Azt sem tudtad, hogy létezik- most pedig félted, szereted, dühös vagy rá, aggódsz miatta. Ha ezt a szót hallod, hogy "szeretet" Ő jut az eszedbe.
De az életed színpadán nem csak szaporodnak, csökkenek is a szereplők.
Jönnek és mennek.
Fölbukkantak valahonnan, a kulisszák mögül, s eltünnek ugyanott. A játéktéren csak a hiányuk marad. Hány idegen embernek mutatkoztál be, akiből aztán a sorstársad lett? Emlékszel, hol találkoztál először azzal a vadidegen lánnyal, aki később a feleséged lett? Mikor tudtad meg a nevét? Mikor dőlt el, hogy ezentúl vele, együtt?... Mikor szült gyereket?... S a gyerek, akinek nevet adtatok, mikor ment egyetemre? És mikor mondta ki először, hogy ő is megnősül?... És mikor hagytad el a hitvesedet?... Mikor tudtad meg annak az idegen nőnek a nevét, akiért elhagytad őt?... És mikor vetted észre, hogy az az asszony, akinek testéből előbújtál, s akire valaha úgy néztél, mint egy jóságos istennőre... mikor vetted észre, hogy az anyád öregszik?... Ereje elszállt, alig tud már járni... Mikor szembesültél azzal a gondolattal, hogy többé nem láthatod?
Elmegy.
Jönnek és mennek....
Egy ember van, egyetlenegy, akivel mindvégig együtt élsz: önmagad.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!