Ezelött 10 éve történt karácsony másodnapján. Ekkor ismertem fel, hogy a védőangyal, vagy angyalok valójában léteznek. Addig is sokszor éreztem, hogy valaki súg nekem és segít. De ezen az estén letagathatatlanul bebizonyosodott, hogy láthatatlan védőangyal segíti életem.

Este volt éjfél körül. Férjem bent aludt a nagyszobában. A gyererekek a gyerekszobában (két fiam már 16-17 évesek volt). Én a konyhában néztem a tévét, hogy senki pihenését ne zavarjam. Egy igazán érdekfeszítő film ment a tévében, ami igencsak érdekelt. Egyszer, mint amikor vészlámpa gyúl ki a sötétben nagyon rossz érzésem támadt, amit próbáltam leküzdeni, de nem bírtam, mert egy hang mondta nekem, hogy menjek be a gyerekeim szobájába. Még megpróbáltam nem észrevenni ezt, de egyre csak ismétlődőtt, úgy hogy otthagytam az érdekfeszítő filmet és benyitottam a gyerekeim szobájába. (Megjegyzem, mivel már nem kisgyerekek voltak, soha máskor nem szoktam hozzájuk bemenni, ha egyszer nyugovóra tértek)

Amikor beléptem akkor láttam, hogy a gyerkőcök a karácsonyi mécsest nem fujták el és az egész begyuladt, már a szekrény furnirja is égni kezdett. Ha nem nyitok be a szekrény lángba borult volna és az egy dolog, hogy a lakás leegéett volna, de a gyermekeim is meghallhattak volna gázmérgezésben, hiszen olyan mélyen aludtak, hogy akkor sem ébredtek fel amikor össze-vissza rohangáltam vizes törülközőért, hogy gyorsan ráborítsam a már égő felületre.

Viszonylag gond nélkül eloltottam, mert időben megsugták a veszélyt, de bele sem merek gondolni mi lett volna, ha tovább nézem a filmet.

Azóta még jobban odafigyelek minden apró jelzésre.

És arra a karácsonyi veszélyre ma már csak egy folt emlékeztet a butoron, de a szívemben inkább a jót raktároztam el, a felismerést, hogy nem vagyok egyedül a küzdelemben és bár mindig egy erős jellem voltam attól a naptól kezdve még kiegyensúlyozottabb és erősebb lettem.