Szabó Magda életrajza
1917. október
5-én született Debrecenben, 2007. november 19-én hunyt el Kerepesen.
Érettségi vizsgáját 1935-ben tette le Debrecenben, 1940-ben a debreceni
egyetemen szerzett latin–magyar szakos tanári és bölcsészdoktori
diplomát. Ugyanebben az évben kezdett el tanítani is: két évig
szülővárosában, majd három évig Hódmezővásárhelyen dolgozott. 1945-től a
Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa 1949-ben történt
elbocsátásáig.
Az irodalom szinte minden területén kipróbálta
tehetségét, indulásakor verseskötetekkel jelentkezett, később
regényeivel vált híressé, s színpadi művei is sikereket arattak.
1947-ben házasságot kötött Szobotka Tibor (1913–1982) íróval. Ennek emlékeit Megmaradt Szobotkának
(1983) című könyvében írja meg. Ebben az időszakban írja meg első
versesköteteit, majd 1949-től a kényszerű hallgatás időszaka következik:
1958-ig nem publikálhat, az ebben az időszakban alkotott műveit csak
később adják ki. Ekkortól datálható áttérése a regényírásra.
Az 1958-as Freskó és az 1959-ben megjelent Az őz
című regényei hozzák meg számára a szélesebb körű ismertséget. 1959-től
szabadfoglalkozású író. Sorra követik egymást művei, melyekben a
lélektani regények hagyományait is hasznosítva formálja meg jellegzetes
alakjait. Önéletrajzi ihletésű munkái az Ókút (1970), valamint a Régimódi történet
(1971), melyekből nemcsak az alkotásban szemléletét formáló gyermekkori
hatásokról kaphatunk képet, hanem érzékletesen, kordokumentumként is
hitelesen számol be a korabeli Debrecen múltjáról és mindennapjairól is.
1985-től öt éven át a Tiszántúli Református
Egyházkerület főgondnoka és zsinati világi alelnöke. 1993-ban a
Debreceni Református Teológiai Akadémia díszdoktorává, 2001-ben a
Miskolci Egyetem tiszteletbeli doktorává avatták. 2003-ban elnyerte a
Femina francia irodalmi díjat Az ajtó című regényért. Az
Európai Tudományos Akadémia és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti
Akadémia tagja volt, Debrecen városának díszpolgára
Mindannyian
tudjuk, hogy az otthon nemcsak négy falat, tárgyakat jelent, az otthon
menedék. Az az ember, akinek van hová - és van kihez - hazamenni,
mindenkor könnyebben viseli az élet konfliktusait, csapásait. Az otthon
számomra azt is jelenti, hogy valaki meghallgat, valaki megvigasztal.
Szabó Magda
Kossuth-díjas magyar írónő, műfordító
1917. október 5. — 2007. november 19.
Kommentáld!