Kis türelmet...

Be vagy lépve mint Vichra Timót | Kilépés


Eszmélek


Álmos folyamként árad bennem a vérem,
szemem bár nyitva, még nem vagyok ébren,
kóválygok kábán, keresem a létet,
álmomban kortyolom lassan feketémet.
Mozdulnak sorban az éledő izmok,
sejlenek bennem az álomnyi titkok,
a reggel már elűzte a harmatos hajnalt,
cserreg a sok madár nem szűnő dallal,
meglátom magam az éledő napban,
eszmélek, de még csak halkan.


(C) Oláh Gabriella

Címkék:

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu