Kis türelmet...
Eszmélek
Álmos folyamként árad bennem a vérem,
szemem bár nyitva, még nem vagyok ébren,
kóválygok kábán, keresem a létet,
álmomban kortyolom lassan feketémet.
Mozdulnak sorban az éledő izmok,
sejlenek bennem az álomnyi titkok,
a reggel már elűzte a harmatos hajnalt,
cserreg a sok madár nem szűnő dallal,
meglátom magam az éledő napban,
eszmélek, de még csak halkan.
(C) Oláh Gabriella
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!