A kolozsvári népbíróság 1946. március 13-án távollétében halálra ítélte - apjával együtt - „háborús bűnökért és gyilkosságért”. Azzal vádolták hamisan, hogy 1940-ben az Észak-Erdélybe bevonuló magyar csapatok egyik egységét Omboztelkén, majd később Vasasszentgothárdon is, felbujtotta egy román ortodox pópa és családja, magyar szolgálójuk, néhány helyi román lakos és a helyi zsidó kereskedő kivégzésére.

A román hatóságok többször is kérték kiadatását, 1979-ben az USA Igazságügyi Minisztériuma többszöri átvizsgálás után, nem kellő megalapozottságára hivatkozva elutasította a kérelmet. Ez történt akkor is, amikor a Wiesenthal-alapítvány tett feljelentést ellene, mivel azok között, akiknek kivégzésére állítólag parancsot adott, két zsidó is volt. Az USA az ügy megvizsgálása után ejtette a vádakat.
Időközben a clevelandi Magyar Kongresszus létrehozta az Erdélyi Világszövetséget, két társelnököt választottak Wass Albert és Zolcsák István személyében. Munkásságuk felbecsülhetetlen volt Erdély ügyének a világ előtt való megismertetésében-képviseletében (1975). Megjelentette a Documented facts and figures on Transylvania című történelmi munkát: „Három könyvet adhattunk ki ebben az esztendőben angol nyelven, Erdély igazságának az ismertetésére és védelmére.”(1977). Bizonyos, hogy mindezek hozzájárultak ahhoz, hogy az amerikaiak 1979-ben megvonták Romániától a A legnagyobb kedvezmény elvét. Tény, hogy ezek után a bukaresti rádióban Ceaușescu Románia Első Számú Közellenségének nevezte. „Ennél nagyobb kitüntetés soha nem ért még életemben!” - írta erről Szeleczky Zitának. Ceaușescu emberei időről-időre megjelentek az Egyesült Államokban. A Securitate pribékjeire még az FBI is felfigyelt, olyannyira, hogy figyelmeztették az írót: az életére törnek. 1985 őszén „Securitate-terroristák” bizonyítottan gyilkossági kísérletet hajtottak végre Wass Albert ellen a clevelandi Holiday Inn Hotelban - a szálláshelyén bombát helyeztek el -, amely csak az INTERPOL jól-értesültsége és bűnmegelőző munkája miatt hiúsult meg. A két merénylőt elfogták, de diplomáciai mentességük révén csupán kiutasították őket az országból. Ezt újabb merénylet követte: Wass Albert egy 1986 januárjában keltezett levelében a következőképpen számolt be egy ellene tervezett gyilkossági kísérletről Szeleczky Zitának: „Egy rendszám nélküli teherkocsi elütött kora este a közeli szupermarket előtt, ahogy a boltból kijövet igyekeztem vissza a kocsimhoz. A teherkocsit két nappal később meglelték egy Fort lauderdale-i javítóműhelyben, ahol a jobboldali sárhányóját javították, pontosan azt a helyet, ahol a térdemet érte a sárhányó ütése. A teherkocsin (ekkor már - a szerk.) diplomáciai rendszám volt: a Román Követséghez tartozott.”

1989-ben visszavonult az emigráns politikai élettől, lapjainak és könyveinek saját kiadását megszüntette. Több mint két évi egyedüllét után Wass Albert 1990. november 9-én házasságot kötött Mary La Plantával, egy ír származású francia asszonnyal. Később önmagának is bevallotta, hogy ez volt élete egyik nagy tévedése: 1992-től, öngyilkosságának napjáig áldatlan viták jellemezték az új feleséggel való kapcsolatukat, amerikai fiait is beleértve. Közben 1996. szeptember 24-én autóbaleset érte, amelyben koponyatörést szenvedett, emiatt később emlékezetkiesései voltak. Állítólag nehéz anyagi helyzetbe is került, mert szélhámosok kiforgatták a vagyonából (ami leginkább temérdek könyvének szerzői joga volt), bár ennek ellentmond, hogy halála után 30 ezer dollárt találtak a takarékkönyvében. Mindez nyilván hozzájárult a szomorú végkifejlethez, hogy Wass Albert 1998. február 17-én öngyilkos lett a saját vadászfegyverével. (Felröppentek hírek, hogy Wass Albertet meggyilkolták, de ezt semmiféle bizonyíték nem támasztotta alá. „A tanúk, a rendőrség és az orvosi boncolási jegyzőkönyv nem találtak gyilkosságra utaló jeleket”.)

Végső kívánsága teljesült azzal, hogy hamvai Erdélyben, a marosvécsi -az egykori Kemény- kastély kertjében, Kemény János mellett nyugszanak.