Köszönöm József! Gyönyörű verseket írsz!
Üdv.:Kata

Válasz

BOLYONGÁS

Árnyékként követlek napjaidban,
Lelkemben bolyongsz minduntalan,
Csillagok fénye homlokodon,
Komor ráncok arcodon.
Süvít és morog a sötét éj,
És benne mozdulatlan várlak én.
A néma csillagokkal tücsök ciripel.
A szél zúgja dalunkat.
Dalolja, hogy feledd a múltat,
Mert szíved bennem kutat.
Szívem sokáig a távolban bolyongott,
Mint boldog madár, szárnyát kibontva
Repül feléd, hogy rátaláljon
Egy új otthonra.
Fenséges jelek-, szemedben kék víz szendereg,
Lábad alatt patak folyik,
Derekadon rózsa nyílik.
Én akarom locsolni,
Szirmait szagolni, kecses szárát átölelni,
A földjét kezemmel betakarni.
Itt akarok maradni.
Többé nem akarok bolyongni.
És nem akarok sohasem zokogni.
hj

Válasz

Én köszönöm a látogatásodat Magdika! Örülök, hogy tetszik! Üdv. Kata

Válasz

Kata! Nagyon tetszik ez a kép! Szép élénk élettel-teli színek.
Látom, Te is nagyon várod már a tavaszt.
Köszönöm, hogy láthattam.

Válasz

Köszönöm szépen Ildikó!
Üdv. Kata

Válasz

Nagyon jó megkomponált kép, szívembe zártam! Gratulálok!

Válasz