Köszönöm szépen, nagyon szép!

Válasz

Éjjel

Holdfény tölti be a szobát
a vékony függönyön keresztül,
Dupla paplan alatt
vacogok
Nélküled;
Hiányod meztelenre
égette lelkemet.
Belül a tűz,
kívül a fagy
emészt,
és karod nem ölel át,
ha éjszaka álmomból
riadtan
felébredek.
Dermesztő ez a világosság
és ez a sötét!
A magány
halott árnyként kering
ágyam körül,
ha felüti fejét
az éjfél.
Némán,
egyetlen hosszú,
végtelen kiáltásba
burkolózom;
tépett agyam
a párna tartja vissza,
amíg lehet;
És ha kattan
a kulcs a zárban,
álomba
zuhanok végre
jöttödre.
Betakarod kihűlt
lelkemet,
és vigyázod az álmot,
melyet
Érted élek át
újra, meg újra.
De reggel, ha
felébreszt a
hajnal illata,
és arcomat
a Nap ragyogja át
– feledve éji gyötrelmemet –
békésen bújok Hozzád,
hogy ölelésed
még egy napig
életben tartson.
hj

Válasz

De, változom, egyre dühösebb vagyok :) Köszönöm a látogatásodat :)

Válasz

Te nem változol ,egyre szebbek a képeid.

Válasz