Megoldás a hajléktalanság felszámolására

    Neked van lakásod, ugye valuta-alapú hitelre vetted? Akkor már nem sokáig elég a megtakarított okosságod. Máról holnapra az utcára kerülhetsz, erősítve ezzel is a hajléktalanok táborát. Nem elég hogy sokunktól visszavették lakásaikat és lízingelt autóikat, a fizetésképtelenség miatt, amit a mindenkori kormányunk és annak holdudvara okozott. Nem elég hogy a hatalom és vagyon átmentés után 19 évvel elértük hogy egy élet munkájától szakítanak el az utcai nélkülözés és kilátástalanság reményében, még a fagyhalál is fenyeget bennünket.
    Sajnos a globális felmelegedés mindinkább eluralkodik bolygónkon, minek következtében egyre kiszámíthatatlanabbá válik az időjárás előrejelzése. Az idén (még nincs vége a télnek) 128-an fagytak meg. Ebből majdnem fele a saját otthonukban. Érdekes módon azt írta több újság, és televízió csatornák is igazolva látták: hogy kb. 90%-os kihasználtsággal vették igénybe a fővárosi  hajléktalanellátó intézményeket. Megkerestem Ikvai-Szabó Imre főpolgármester-helyettest, hogy öntsünk tiszta vizet a pohárba, és nézünk szét a valós tények között. Beszélgetésünk végére a következők derültek ki: Budapesten kb. 7-8 ezer hajléktalant tartanak számon, ami nem azt jelenti hogy nem lehet több. Biztos hogy több van, ugyanis a felméréseknél nem néznek meg, kutatnak fel  minden fűszálat, ki vagy mi bújik  mögötte, alatta.  Ebből naponta 4950 személy töltheti  (ha kissé zsúfoltan is) de biztonságban az éjszakáikat. A többi pedig ahol éppen tudja.
   A szakemberek azonban azokat sem hagyják magukra. Esténként végig járják az utcákat, aluljárókat és a kapualjakat. Több mint 20 csapat áldozza idejét önkéntes alapon erre a nemes  feladatra. Egy este velük tartottam én is.  Alig indultunk el, hozzánk csatlakozott egy krízis autó is, ami orvosi ellátást nyújt, sőt ha kell beszállítják a kritikus állapotban lévő embereket  az úgynevezett lábadozók egyikébe. Itt a lakók folyamatos orvosi ellátást kapnak, és napi háromszori ellátásban is részesülnek.  Szociális munkások hőszigetelő buborékfóliát adtak  a hajléktalanoknak, ha szükségét érezték. A főpolgármester-helyettes beszélgetésünk végén megjegyezte: ha szükség lenne rá, a jogszabályoknak nem megfelelő szálláshelyeket is megtudnak nyitni. Ezzel újabb férőhelyeket teremtve a rászorulóknak. Erre legutóbb öt éve volt szükség.
    Talán még emlékeznek rá olvasóink is, amikor a metró aluljáróban fészkelték be magukat az elesettek. Ez mind szép és jó, de kérdem én, miért kell megvárni ezzel az intézkedéssel vagy intézkedés sorozattal azt, hogy végszükséggé váljon. Nem lenne jobb megelőzni a nagyon komoly problémákat. Gondolom a főpolgármester-helyettes sem akkor vesz a kocsijára új gumit amikor a másikat már az abroncs eszegeti. Miért nem? Érne akkor is, legfeljebb nem csak gumit hanem abroncsokat is kellene vásárolni. Tehát többe kerülne a leves mint  a hús. Ha mindenki a saját portáján megoldja ezt a kényes kérdést, ráadásul okosan, az ország dolgait miért nem így kezelik. Erre esküdtek fel, vagy rosszul emlékszem.

A probléma mibenléte

    A következő sorokban a hajléktalan problémáról kívánok írni. Egyrészt a morális vetületéről, másrészt pedig a megoldási lehetőségekről (már ha léteznek ilyenek, mert az elmúlt 20 év nem ezt mutatja). Mind arról melyek felmerülnek akár országunkban, vagy globálisan a világban, hogyan közelítjük meg ezt  kérdést?
    Látunk egy hajléktalant, belső késztetésből az első gondolat: egy méla undor mert büdös, mert elesett, mert esetleg a földön fekszik, (és búfelejtésből), hiszen az utcán bút lehet csak felejteni. Másként nehéz létezni. Sokan ezt el sem hiszik (próbálják ki csak egy hétre). Ezek az emberek a napi problémákkal vagy nem mernek vagy nem tudnak szembe nézni. A mi (emberek) reakciónk: vagy átlépünk rajtuk, vagy rosszabb esetben, fiatal tinédzserek, huligánok vagy más korosztályok, odalép hozzájuk, leöntik őket éghető anyaggal és felgyújtják.
    Milyen emberi gyarlóság és ostobaság kell, hogy ennyire magukra hagyjuk ezeket az embereket??? Mi az ami készteti őket??? Ha a Bibliát vesszük alapul, láthatjuk tanításából, hogy a  sátán készteti őket, mert Isten minden elesettet felemel, minden elesetthez szól, és segít, és minket is ösztönöz hogy segítsünk. Mért nem tesszük, mért hagyjuk őket magukra??? Mért nézzük némán vagy mért fordulunk el tőlük, miért hagyjuk magukra őket??? Van megoldás, lehetne tenni értük. Globálisan is, és egyénileg is.

Egyéni megoldások

    Nyilván vannak olyan hajléktalanok, rálehet sütni bélyegét mindegyikre: hogy mert ő okozta. Azért én hozzátenném, hogy nem biztos hogy önnön magának köszönheti azt a sorsot. Beszéljünk egy olyanról, aki boldog párkapcsolatban élt, egy férfi hajléktalanról. Saját cége volt, ám ebben a komoly és valósághű világban nem fizették ki egy elvégzett munkáját, így jelzálogot kényszerültek felvenni párjával hogy rendezni tudja a munkabéreket és a gép-bérléseket. Később neki sem volt munkája. A folyamatos pénzszűke a legjobb kapcsolatot is megmérgezi. Az ő kapcsolata is erre a sorsra jutott. Egy idő után magára maradt. Bár hozzá kell tenni, segítettek neki páran, de ennek ellenére képtelen volt gyökeret verni. Sokan szemére vetették: amikor pénzed volt miért nem tettél félre. Az igazat megvallva, akkor élt, hiába rakott volna félre minden ezer forintból kettőszázat semmire nem lett volna elég. És amikor ismét munka nélkül kellett volna tengődnie, az a pénz is felélődött volna. Ott vagyunk ahol  a part szakad. Igaz már félúton lehetett volna megállítani a dolgot, de ő eljutott odáig hogy majdnem a porban fekszik ahol szintén magára marad. Nem segítettük közben, sem utána, a későbbiekről nem is beszélek. Az az egy szerencséje, hogy van tartása, és büszkesége. Valamit elért és nem szeretne másként mutatkozni az ismerősök előtt. Szeretne visszatérni oda, ahol jól érzi magát, az alkotói közösségbe. Tervei, céljai ma is kimeríthetetlenek.. Ahogy ismerem mindent el fog követni hogy megvalósítsa őket. Eddig két könyvet írt az utcáról, és jelenleg is az utcáról írja cikkeit, publicisztikáit, melyek rendre megjelennek. A büszkesége ad erőt neki, bár sokszor leköpné saját magát, de nem teheti, mert akkor is ember volt amikor megvolt, mindene és kitüntették. De akkor is embernek érzi magát amikor az utcán él, és dolgozik a következő könyvén és élete első filmjén, annak is a forgatókönyvén. Igen, ne lepődjenek meg rajta. Az utcán, éjszakai buszokon alszik, hol leküldik, hol nem, nappal viszont egy könyvtárban, ahol tag, írja munkáját, készül a jövőre, talán neki is jut még valami kicsi abból  a morzsából melyet mások elszórtak. Hagyjuk megfagyni!!! Sem őt, sem kevésbé talpraesett társait nem lenne szabad. Tömegekről beszélek globálisan, ennek ellenére Magyarországon is sok ember fagyott meg a mostani télen is. Azért mert érdektelenül tényleg magára hagyjuk őket.
    Mennek a Máltai Szeretetszolgálattól, mennek önkéntesek, és mennek innen-onnan szociális gondozók, akik próbálna segíteni, persze nem erről kellene szóljon ez a fajta tevékenységük. Nem erről hogy kint egy vagy több fóliasátorban fekszenek emberek és várják a fagyhalált. Önök szerint (olvasóim) mi a megoldás??? Ugye lehetne tenni ellene??? A megoldás nálunk van,. Mert a hajléktalan kiszolgáltatott.

Lehetőségek melyeket figyelmen kívül hagytak vezetőink

    Fletó és Tsai egyáltalán nem törődnek azzal mi van az utcákon, hogyan nyomorog a nép. Annyira dübörög a gazdaság, hogy szinte már régen megelőzött bennünket, és azon országok fejlődnek ahol kevesebbet vagy legalábbis ésszel lopnak a politikusaik.
    Vannak olcsó telkek mindenfelé az országban. Vannak olyan települések, amelyek szabályosan elhalnak, elkorcsosulnak, fiatalok elvándorolnak,  üresen maradnak házak, a tömegek, elvándorolnak a jobb élet reményében máshová. Igen ám, de eközben rengeteg ingatlan szabadon marad (elidegenítik), és prédája bűnözőknek, az időjárásnak és annak hogy nincs ki gondozza,  rendbe rakja, felügyeljen rá. Miért nem nyújt feléjük kezet, miért nem tereli őket jó irányba valaki/valakik, hogy költözzetek be, tegyétek lakhatóvá, segítséget nyújtunk benne.  Hol van ilyenkor az állam, mely mi magunk vagyunk. Nem elég hogy Demján Sándor, Csányi Sándor és még kevesek segítik, támogatják saját tőkéből, és tőkével a polgárokat, rászorulókat.
   Ugyanakkor tudom vannak, igen vannak olyan egyének akik lefogják lakni, tönkre fogják tenni ezeket az épületeket, de nem lehet, nem szabad általánosítani akkor sem. A segítség hiánya pont itt az általánosítás, a megbélyegzés, a megkülönböztetés, a kirekesztésben rejlik. Pont ez, hogy még az esélyt sem adjuk meg ezen embereknek, embertársainknak, akik tömegesen vannak az utcán. Hajlék nélkül, fedél nélkül télen, amikor mínusz 10 fok van. Amikor pedig mínusz 20 fok van, kihűl, magára marad, és meghal.
   
Mikor is kezdődtek ezek a problémák és hogyan
   
    Valamikor a nyolcvanas évek legvégén, a kilencvenes évek elején, amikor a milliomos bűnözők, a politikusok megvonták az emberektől az állást, és elkezdték utcára küldeni őket. Ekkor viszont még semmilyen segély nem volt. Ezzel egy időben elkezdték fölszámolni az állami intézményeket is. Ezután következtek  a hajdani munkásszállók, melyek mára hotelek, panziók lettek. Mindaz amit fentebb elmondtam kitermelte a hajléktalanná válást, és ezzel egyetemben az alkoholizmus is nyílt teret kapott. Egyre több alkoholbeteg lett, és kábítószeres lesz amíg nem oldják meg a hajléktalanság problémáját. Miért ilyen a nemzeti mentalitás ezekkel az emberekkel szemben? Talán a Kádár rendszer plántált belénk egyfajta berögződést, ami szerint az ilyen ember azért van az utcán, mert oda akart kerülni. Egy példa: a kanadai miért nem ilyen? Mert az más nemzetiségű, de több országban is tisztában vannak azzal, hogy bárki az utcára kerülhet. Ahogy nézem a válság gyümölcsét, egyáltalán nem kizárt. Nézzük meg hogy az elmúlt években hány és hány embertől vették el az autóját, a lakását mert nem tudták fizetni a részleteket. Ne feledjük, valamikor az is hajléktalannak számított aki bérelt magának szobát, illetve lakást, hiszen nem rendelkezett tulajdonjoggal felette. Mára annyit változott a „demokrácia”, hogy akinek saját tulajdonú ingatlana van az sem tudhatja meddig örülhet neki. És ugyanígy lehet bárkiből politikai üldözött is. A magyar ezt nem így látja. Ehelyett azt mondja, én vagyok a felsőbbrendű mert van pénzem. lakásom, akinek mindez nincs, csak maga tehet róla. Ráadásul megérdemlik a sorsukat.
    A két korszak váltása ami magával hozta az egymást negatív irányba felerősítő tendenciát. Beszélhetünk a kommunizmus atyáskodó segítségvállalásáról, akik ennek hasznos élvezői voltak, tehát kaptak segítséget (az elesettekre gondolok), de ugyanúgy meg lehet említeni itt a cigányságot, akik annak idején munkához voltak juttatva, és próbálták őket keretek közé szorítva, egy normális, élhetőbb kulturált viszony közé igazgatni. Ennek  (atyáskodás) hiánya, most miről beszélünk? Sikerről, a fiatal legyen sikeres, legyen olyan állása amelyből tisztességesen meg tud élni, illetve  a kapitalista rendnek megfelelően maga a profit, a haszonszerzés a cél. Mindenkinek természetesen nem juthat belőle. Ahhoz hogy valaki haszonhoz jusson...  Az üzletnek két része van, az egyik élvezi a hasznot, a másik pedig aki elszenvedi. A hajléktalanság is arra vezethető vissza, hogy a szerepvállalás az állam részéről teljes mértékű kivonulás, amit hagynak, tűrnek, illetve azon állami szereplők akik ebben hóhér módjára részt vesznek,  a milliomosokkal, a bűnözőkkel, mind-mind azt a hasznot élvezik, amely hiányzik a gazdaságból. Ennek viszont kárvallottai vannak. Ezek között még nem említettem eddig a politikai üldözötteket, akik szintén sokak vannak fedél nélkül. Ők azok akik  a gazdaságból innen-onnan kiszorultak, ami azt jelenti hogy nem megfelelő, köröknek voltak rabszolgái, vagy napszámosai. Mivel nem szolgálták ki ezen urakat megfelelően, ezért a kereten kívülre kerültek. A politikai üldözés oly mértékben el tud fajulni, hogy akár életekbe kerülhet. Itt a politikai gyilkosságokra is szeretnék utalni, mert sokszor hajléktalan bőrébe bujtatva kerülnek elő emberek, akik igazából nem hajléktalanok voltak, hanem csak azzá lettek téve, miközben a politikai üldöztetésnek szenvedő alanyai. Nagyon sokan vannak ilyenek a földön. Erre példa  a titkosszolgálat, amely pokoli módon el tud szigetelni bárkit  a társadalomtól.
    Ami jelenleg hazánkban zajlik azt a mindenkori háttérhatalom tudtával, beleegyezésével történik. Sőt már-már praktikái mentén, megkövetelt végrehajtásáról van szó. Gyakorlatilag egy kollektív felelőségről, egy gyilkos közönyről, amiben egyre többen részt vesznek.  Ezek lehetnek politikusok, iparmágnások, bárki, aki ezt az államilag plántált gyilkos közönyt megtanulja. Sajnos az a baj, hogy ennek nem látni a végét, egyre inkább mi magunk is közönyösek vagyunk. Ez a közöny oly mértékben eltud fajulni hogy akár életekbe kerülhet, és ismét csak a politikai gyilkosságokra szeretnék utalni. Ilyen hajléktalanok nem csak hazánkban hanem Itáliáig bezárólag nagyon sok országban létezik. Ők ,kivétel nélkül az üldöztetéseik miatt vesztették el lakásaikat, egzisztenciáikat és mindenüket. A titkosszolgálat pokoli módon el tud szigetelni bárkit a  társadalom többi tagjától, ezt ne feledjük. A legborzasztóbb az egészben hogy nem csak a múltban, de jelenleg is folynak ilyen és ehhez hasonló elszigetelések, kirekesztések, hajléktalanná válási folyamatok. Ez a jelenlegi háttérhatalom tudtával, beleegyezésével történik.
    Itt és most utoljára emlékeztetem olvasóimat arra, amit már fentebb írtam, hogy hagyjuk ezeket az embertársainkat, ahelyett hogy azon gondolkoznánk, hogyan tudnánk segíteni rajtuk. Mert kötelességünk is hogy egyrészt segítsünk rajtuk, hiszen magunkon segítünk. Az Úr azt mondja: nincs nagyobb ajándék annál hogy adhatsz. És minél nincstelenebb vagy annál nagyobb a te szíved, ha adni tudsz. Senki ne higgye azt hogy ő nem kerülhet ilyen vagy ehhez hasonló szituációba. Bárkinek a sorsa fordulhat így, még akkor is ha most egy biztonságos kényelemben érzi magát. Emlékszem Párizsban amikor leültem ottani csövesek, csavargók közé kíváncsiságból. Arra jött egy házaspár és feszélyezve érezték magukat tőlünk. Aztán megkérdezték, miért köztük ülök, nem félek hogy semmim nem marad? Erre megszólalt egy fiatal srác, mondván: nyugodtan üljön mag is ide, egy percen belül ugyanolyan hajléktalan lesz mint mi. Mindenki röhögött, mire a pár olyan gyorsan elviharzott, hogy csak na.  De volt egy másik példa is, épp az ellenkezője. Verdan mellett lépdeltem a főúton, amikor nagyon szomjas lettem. Szerencsétlenségemre egy csendőr robogott arra, és mivel stoppolni Franciaországba nem lehet, így a legközelebbi sztáda-kapun kitessékeltek az autópályáról. Sajnos ilyenkor több kilométert is kell gyalogolni hogy az ember ismét visszajusson a pályára. Az első faluba betérvén egy szegény, lepusztult házba mentem be, ahol vízért folyamodtam a ház asszonyához. Adott is, mire kijött a fia és letorkolta, hogy mit képzel, mindenféle jött-mentet beenged és enni-inni ad neki. Nem fél hogy kirabolják? Azt felelte a hölgy, hogy az Úr azért adott neki problémát, hogy lássa mások hogyan állnak hozzá. Ezt azt jelenti, hogy ha adnak, akkor nekik is lesz mindig, de ha megtagadják, nagyobb bajság szakadhat a nyakukba. Ételt, italt, szállást soha ne tagadj meg senkitől. A gyerek még nem értette mit jelent adni, és mit lehet kapni. Ő csak a kapni szót, cselekedetet ismerte.
    A hajléktalanság felszámolása

    Sokan, sokféleképp mondottak már példázatba illő dolgokat arról miért nem kell, nem szabad az elesettnek segíteni. Pusztuljon meg a maga mocskába. Ha adsz neki, úgyis tönkre teszi, nem tudja megbecsülni mert nem a két keze munkája. Csak ajándék, és akként is bánik vele.
    Az igazi segítség melyre országunk megmentésére (hajléktalan probléma) szükség lenne, nagymértékben is csak bagatell összegnek nevezhető. Ugyanis mintegy 25-30 ezer hajléktalan számolhatunk össze. De ez ugyanilyen bagatell összegnek számítana a világ bármely részén. De maradjunk csak itthon. Az összes hajléktalannak az elszállásolása (különböző szociális szférák egyeztetése után) például  a konténerekbe való elszállásolás (ami Amerikában, Kanadában divat ,konténer lakóparkok vannak), minden egyes hajléktalannak külön konténerbe való elszállásolásáról van szó,  30 évre 4-5 milliárd forintba kerülne. Ha nem hiszik  a közgazdászaink számoljanak utána. Segítek benne, még létre is hozom a konténer lakóparkot. De ha rendes lakóépületeket biztosítanánk a számukra, mint valamikor a munkásszállókon, de mindenkit külön-külön, akkor is csak 30-35 milliárd forint egyszeri kiadásból megoldható lenne. Mind a két megoldás 30 évre szólna. Mondják tisztelt közjogi méltóságok, annyira elfogyott a büdzsé hogy nem lehet létrehozni az elesettek érdekében ezt a viszonylag minimális pénzből megvalósítható lakhatási lehetőséget? Ugyan kérem. Ez  a pénz összeg ahhoz képest amit 1989-től kezdődően feleslegesen elherdált a mindenkori kormány és holdudvara, szinte semmi. Ugyanis ha például a négyes metrót nézzük, ami hússzor annyiba kerül, tehát hússzor föl lehetne számolni  a hajléktalanságot Magyarországon, vagy ha azt vesszük hogy évente (a konténerbe való elszállásolásnak) háromszázszorosát lopják szét korrupciós és más politikai bűntettek formájában, tehát ilyen alapon senki, de senki nem mondhatja azt hogy túl sokba kerülne, meg drága, meg a csőcseléknek, mert ezt továbbra is cipeli a társadalom, termeli az alkoholistákat, termeli az egészségügyben a sokszorosát (nem három milliárdba kerül) istápolásuk, ellátásuk. Lerontja az országot erkölcsileg, egyszóval sokféle nem pozitív kihatással jár.
    Pontosabban fogalmazva ez egy erkölcsi, morális leépülése az országnak. Igazából  a morális és az erkölcsi oldaláról szeretném megközelíteni a dolgot. A gazdasági számok tükrében (azok tények)  azokkal kár vitatkozni. Viszont az már kicsit szamantika,  hogy a morális részét mért vagyunk ennyire közönyösek, mért fogadjuk el tényként hogy ennek így kell lenni, illetve nincs értelme tenni ellene, hiszen úgyis újra termelődik. Ha viszont a fentebb említett megoldást bevezetnék, nem termelődne, merthogy a kádár rendszerben sem termelődött. Mindenkinek volt munkája, és volt lakása. Keresett annyit hogy kifizethette belőle a számláit és mellette élni tudott, nem csak megélni.
    Magyarországon súlyosbodhat a lakásgond a bérek és a nyugdíjak csökkentése miatt, azaz még többen válhatnak hajléktalanná amiatt, hogy nem fogják tudni kifizetni tartozásaikat, mint ahogy azt már említettem is. A jelenlegi politikába emberek halnak bele, hajléktalanok fagynak meg, mert nincs lakásuk, a politika pedig közömbösen sorsukra hagyja őket, feláldozza életüket a pénzügyi egyensúly oltárán.
   

Összegezve a problémákat

    A szocialisták súlyosan eladósították az országot, az a kicsi pozitívumok, hogy védik az állami tulajdont, réges-rég érvényét vesztette, mintha soha nem is létezett volna. A liberálisak pedig kifejezetten államellenesek, és mindent privatizálnak, kiszolgáltatottá teszik az országot, amely így is történt. Azonban javukra lehet írni, hogy általában nem engedik eladósodni az országokat. Magyarországon ez is másként történt, a liberálisok hagyták adóságcsapdába jutni hazánkat. Gyurcsány  kormányban mindkét ideológia a rosszabbik énjét adta. Gyurcsány Ferenc maga nagyobb adósságot csinált az országnak, mint Kádár János, a liberálisok pedig porig rombolták az országot, tönkre  verték az alapvető oktatási, egészségügyi rendszert, és a privatizáció folytán eltüntették a nemzeti vagyont, kiszolgáltatva az országot a globalista tőkének. Ennek a következménye, hogy az állampolgárnak már nemcsak a szolgáltatást kell kifizetnie, hanem a befektetők profitját is, ezért drágább nálunk m inden.
    Az Uniónak márpedig egyetlen identitása lehet, a keresztény civilizáció öröksége. Ha ezt elutasítja, akkor pusztán egy gazdasági tömörülés lesz (már nem messze van tőle), amelynek következménye, hogy a  történelem első zökkenőjében szétesik.
    Személy szerint úgy látom, hogy az EU bűnben él, de nem bűnben fogant. Mindenesetre el kell kerülni az unió iránti szervilitást, ami a a szocialista párt sajátja. A KGST-ből örökölt mentalitással szolgai módon adja fel a magyar érdeket, hogy megveregessék a vállát, milyen Európai. Tudomásul kellene végre venni hogy ma Magyarország a demográfiai katasztrófa szélén áll, ami azt jelenti, ha nem születik több gyerek, akkor a most harminc-negyven éves embereknek nem lesz nyugdíja.
    Ha már megelőztek a volt a szocialista országok, legalább vegyük a fáradtságot és szem,besüljünk a tényekkel, kövessük az okos példát, és ne mindig az orrunk után menjünk. Lassan elérjük, hogy szarni sem tudunk anélkül hogy Amerika ne adná a kezünkbe a WC papírt. Néhány év múlva a fenekünket is ki fogja törölni.
    Visszatérve: nézzük meg Franciaországot. Ott megtudták fordítani a demográfiai trendet, épen a családi adózással, melynek az a lényege, hogy ne csak azt nézzük meg, hogy valakinek mekkora jövedelme van,  hanem azt is, hány emberről gondoskodik. Adjuk össze a család tagjainak jövedelmét, s osszuk el a családtagok számával. A családi adózás azokon segít, akik dolgozni akarnak, tisztességgel adóznak, a gyermekikért élnek, és nem belőlük akarnak megélni. Sajnos az erről szóló javaslatunkat – amelyről parlamenti vitanapot is tartottunk – érdemi  válasz nélkül söpörte le a kormánytöbbség.
    Emlékezzünk vissza: a KDNP már a Horn-kormány kezdeti időszakában benyújtotta a javaslatát, mely szerint, kössék közmunkához a segélyeket, illetve csak azok legyenek segélyezhetők, akik önhibájukon kívül nem tudnak dolgozni. Szent Pál azt mondta: aki nem dolgozik,. Ne is egyék. Luxus, hogy életerős fiatalemberek tömege él segélyekből, és feketézésből, miközben számos feladat lenne, amit el tudna végezni, mert idejéből és energiájából kitelik. Emellett nyugdíjasok járnak a NYÖGDÍJUK mellett butyizni (meló) mert annyira jó lét van, hogy különben éhen halnak. Az az ember aki dolgozhatna, de  naplopóként él, az már aligha fog dolgozni. Ráadásként tovább örökíti családjában ezt a társadalomellenes életmódot.  Egyfelől tehát munkalehetőséget kell terem,tenni az államnak, másfelől viszont presszionálni kell ezeket asz embereket, hogy ne segélyekből vegetáljanak, hanem munkával jussanak előre.
    Sajnos van az országban egy ember (Fletó, aki az év első negyedévében több interjút is adott), melyekből, ha átfogó véleményt szeretnénk alkotni, arra lehet következtetni, hogy az országban minden rendben van, a kormány stabilan működik, az emberek pedig boldogan, gondok nélkül vághattak nemi az idei évnek. Kérdem én (a szerző.) Miniszterelnök úr! Miért nem hajlandóak tudomásul venni, hogy az ország visszafele halad, csak önök (a polgárok vérszívói) beszélhetnek arról, hogy boldogan, gondok nélkül élnek.        
    Miután befejeztem írásom a témával kapcsolatban, elküldtem Fodor Gábor SZDSZ Elnök Úr részére a következő szöveggel, január 21-én. : ”Először is kicsivel összeszedettebb évet kívánok Neked, is és a pártodnak is mint a tavalyi volt. másodszor pedig szeretném ha találkoznánk, hiszen sok mindenről kellene beszélnünk. Legutóbb azon az áldatlan állapoton bosszankodtam, amit a
parlament képviselői a hajléktalan problémával kapcsolatban művelnek. Most elküldöm azt a
cikket, melyet a következő Leleplező számára írtam Megoldás a hajléktalanság felszámolására.”   Néhány nap múlva a következő választ kaptam: január 22-én.
          „Kedves Sanyi!
Köszönöm a jó kívánságodat, én is sokkal szebb évet kívánok neked, mint a tavalyi volt! Nagyon szomorúan olvastam a leveledet, miközben természetesen magam is tisztában vagyok a problémával. Időpont egyeztetés céljából továbbítom a leveledet Lennert Zsófia titkárságvezetőmnek, kérlek keresd is őt a zsofia.lennert@szdsz.hu címen, vagy a 223-2050es telefonszámon!
Barátsággal:
Fodor Gábor”