Zöld levél az ágakon,
Holdfény pihen az ablakodon.
Testedben pihen a fáradtság,
Szíved mélyén a boldogság.
Nyújtsd ki karod egy faágért,
Ki eldobott mindent a magányért,
Most felkelne álmából, hogy veled dúdoljon,
Torony tetejéről a múltba ugorjon.
Egy nagy tóba megfürödjön,
Veled együtt törölközzön.
Mezítelen virágokkal körbefonja fejedet,
Mit érzel szíved mélyén,
Nem más, mint szeretet.
És ha hallod a harangokat felbőszülve kongani,
Búcsút int a hold a földnek,
És helyére napsugarak jönnek.
Zöld levél az ágakon,
Tested új napra virradjon.
A hold pihent ablakodon,
És én veled a zöld ágadon.
hj
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kommentáld!