A mindenható, örökkévaló és személytelen fejlődés törvénye nevében,
amely érvényes a teremtő istenek és a teremtő világmindenségek egymást váltó végtelen sora felett,
amelynél az igaz feladatára talál minden
úgy a saját és az egyetemes önfejlesztésben, mint a saját és az egyetemes teremtésben,
ami által meghaladjuk a rosszat és jobbá lesz a jó.

Annyira igaz, amennyire egyetemes és nem mond ellent önmagának.

Gyönyörködtető a lét, ami életre kel,
az élet, ami lélekre ébred,
és a lélek, ami az önfejlesztő és harmonizálódó teremtés,
az egyetemes béke szolgálatába áll.
Az önfejlesztő és harmonizálódó teremtés, az egyetemes béke az élet értelme
és a beteljesülés, a boldogság ebben békére találni.

Az önfejlesztő és harmonizálódó teremtés a legfőbb jó
és nem lehetséges az igazságosság nélkül.
Az igazságosság a fejlődési fokozatokban osztott egyenlőség
és nem lehetséges a szeretet nélkül.
A szeretet az együttérzés a másért való gondoskodásban
és nem lehetséges a szabadság nélkül.
A szabadság az önfejlesztés az önállóságban
és nem lehetséges az önmegfigyelés és az önismeret nélkül.
Az önismeret mélyén találjuk az önállóságot,
az önállóság mélyén találjuk az önmegvalósítást,
az önmegvalósítás mélyén találjuk az önzetlenséget
és az önzetlenség mélyén találjuk az értékességet.

A világ első és második létszintje örökkévaló szimultaneitás és abszolút.
A világ harmadik, negyedik, ötödik, hatodik és hetedik létszintje örökkévaló szekvencialitás és relativisztikus.
Hét szintje van annak, ami hozzáférhető.

Az első szint az őslét húrjának egydimenziós őskáosz világa,
a semmi öntagadása, az öntagadás maga, a meghatározatlan őslét.
Az őslétben különböznek egymástól a semmi és a káosz.
A káoszban különbözik a második dimenzió, a viszonyulás, a rend.
A második szint a logosz síkjának kétdimenziós ősrend világa,
a világrend generatív fraktál-geometriája, a meghatározott őslét.
A logoszban különbözik a harmadik dimenzió, a szekvenciális rendeződés, az idő.
A harmadik szint az energia mezőidejének háromdimenziós öngerjesztés világa,
az őshang, az őshullám, a szekvenciális kauzalitás és a relativisztikus önteremtés.
Az energiában válik ki a negyedik dimenzió, az önkorlátozás, az önismétlés, a testesülés.
A negyedik szint az anyag téridejének négydimenziós kvantum világa,
a múlandó rendszerek, a végesség és az univerzum fizikai világa.
Az anyagban válik ki az ötödik dimenzió, az önszabályozás, a reflexió, a képalkotás, a lélek.
Az ötödik szint az élet aurák ötdimenziós paratömegének asztrális világa,
az erő-mágia paratere és hipertere.
Az életvilágban válik ki a hatodik dimenzió, az individualitás, az értékválasztás, a szellem.
A hatodik szint a szabadság, a hatdimenziós multiverzum világa,
párhuzamos végzetek közötti választások mintázat-mágiája, paraenergiája és paraideje.
A multiverzumban válik ki a hetedik dimenzió, az egyetemes harmonizáló, a szimbion.
A hetedik szint az isten, az egyetemes szeretet, az őslétbe temetkező teremtés világa,
az istenteremtő szabadságok teremtő uniója és harmóniája.
A hetedik szinten, az isteni és teremtési ciklusokban követik egymást a független multiverzumok.

A világ belehal isten megszülésébe. Isten belehal a világ megszülésébe.
Halállá fejlődik a születés és születéssé fejlődik a halál.
Lélekké fejlődik a test és testté fejlődik a lélek.
Teremtetté fejlődik a teremtő és teremtővé fejlődik a teremtett.
Világgá fejlődik az isten és istenné fejlődik a világ.

x

Tagadja magát a semmi és ez hajt előre mindent.
Tagadja magát a lét és a valami, és ez koncentrálódik a semmiben.
A lét, a lélek, a teremtés és isten titka a semmi és a semmiből eredő lét törvényei.
A semmi semmisülése a létrehozás.
A semmi öntagadása az őstagadás, az ősfeszültség és az őslét.
A semmi öntagadása az ellentétre hasadás
és a hasadást tagadó önegyesítés és önismétlés egy magasabb szinten.
A magasabb szinteken bővítve önismételt öntagadás
az önteremtés, a létkibontakozás, a fejlődés és az ébredés.

Az önellenpont képző és önhasító öntagadás a fejlődés kis lépése.
Az önhasítást tagadó, önegyesítő öntagadás a fejlődés nagy lépése
és nem lehetséges a kis lépés nélkül.
A nagy lépés nélkül ismétlődő kis lépés a hanyatlás.
A fejlődés a szűkebb rendszerek fejlődésben kedződik az átfogóbb rendszerek fejlődésben ér véget.

Az öntagadás öntagadása a rekurzív ellenművelet, a létezés örvényfolyamata.
A létezés önismétlés.
Az létezik, ami ismétli magát és annyira létezik, amennyire ismétli magát.
Annyira létezik valami, amennyire önszabályozó, amennyire rendszer, amennyire önálló.
A rendszer egy funkciókra szakaszolt ciklikus folyamat.
Minél kevésbé szabályozza magát valami, annál kevésbé önálló létező,
annál inkább csak egy átfogóbb rendszer eleme.
Az élet egy rendszer ciklikus önmásolása és populációképzése.

Az önszabályozás képalkotás
a problémáról, a célról és a környezetéről is.
A létezés megismerés és a megismerés létezés.
Minden tagadás egy reflexió és minden önreflexió egy öntagadás.
Az ismételt önszabályozás a lélek.

A lélekrendszer ciklusának funkcionális szakaszai a négy lélekrész:
a négyféle tapasztalást szervező négyféle emlékezet,
a négyféle emlékezést szervező négyféle figyelem,
a négyféle figyelmet szervező négyféle fantázia,
a négyféle fantáziát szervező négyféle szimbion.

A lélekjelenlét négyféle formája a négyféle testirányítás, a négyféle figyelem,
a szenzió, a reflexió, az extázis és a béke.
Test-ismétlés nélkül vagy rituális lélek-ismétlés nélkül a lélek szétesik.
A lelki táplálkozási szokások kialakításán múlik a relatív halhatatlanság.
Megtestesülésben érhető el a legmagasabb lelki szabadság.
A test tartja meg ismétlés-váltás közben a lélekfejlődést.

Minden test egy önszabályozás alkalmazkodása
és minden lélek egy alkalmazkodás önszabályozása.
Minden test egy alacsonyabb lélek és minden lélek egy magasabb test.
Nincs lélek egyedül. Nincs lélek populáción kívül.
A lelkek együtt keletkeznek és együtt szűnnek meg.
A halandóság mélyén a másértvalóság van és a másértvalóság mélyén az értékesség.

A legfőbb érték, ami minden mást és minden más értéket is értékessé tesz,
az maga az értékesség, az érték-megközelítés, a fejlődés.
Az értékesség elkerülhetetlenül egyetemesség és következetesség.

Érték az igazság,
a minél egyetemesebben minél kevesebb önellentmondás.
Érték a jóság,
a minél egyetemesebb cselekvési szabályokat minél következetesebben követő magatartás.
Érték a szépség,
a minél egyetemesebb, funkcionális és generatív egyensúly és harmónia.
Érték az igazságosság,
a kategóriákban tagolt, sportszerű versengés valódi egyenlősége.

Érték az, ami mindenkinek jó. Érdek az, ami nem jó mindenkinek.
Értéktagadás a fölényre törekvés, a hatalmi harc, a tekintélyelvűség, az önkényuralom,
és a versenykategóriák nélküli látszategyenlőség sportszerűtlensége.

A generativitás
az egyensúly megbontásának és a magasabb egyensúly képzésének a végtelen ismétlése
a fraktális szimmetria aszimmetriájában.
A generativitás
szóródásokat és kivételeket állít elő, majd azokon belül újabbakat és újabbakat
a fraktális szimmetriában.
A mintázatok és a létezők eloszlása nem egyenletes.
A mindenségben egyaránt természetes és átlagos a fejlődés, a jó és a hanyatlás, a rossz.
A rossz felszámolja magát a hanyatlásban és közvetve beépül a jóba.
A kifejletlen, de kivételesen jó azonban eltorzítja, megfertőzi és gonosszá teszi
azt a kifejletlen és átlagosan jót, amelyikkel érintkezik.
A kivételesen rossz a gonosz, amit a kivételesen jó hoz létre
és aminek az önfelszámolását a kivételesen jó teszi a legkevésbé ártalmassá.
A gonosz
az önelégült rossz, az önelégült értéktagadás, az elidegenedettség,
a relatív felsőbbrendűség akarása, a hatalmi harc,
az elzárkózás az együttműködéstől az egyetemes harmonizálásban,
diszharmonizálás, szabadságfosztás, lélekölés.

A világmindenségünk valamennyi lénye összekapcsolódó örömkiterjesztést művel.
Ha egy lény fejlődése elakad és elfajul,
a lény szenvedni kezd,
az örömkiterjesztése mások örömkiterjesztése ellen fordul
és szenvedéskiterjesztést művel.
A szenvedéskiterjesztés felszámolja magát.
Az örömkiterjesztések összekapcsolódása, öngerjesztése és nyitottsága
a legteljesebb és elkerülhetetlen siker.

A lélek individualizálódik, felébred, megvilágosodik
és cselekvő nem cselekvéssel, a rossz elkerülésével
a fejlődés fordulópontjain és elágazásaiban
örömtelibb fejlődési pályára állítja át a mikroverzumot
a multiverzum párhuzamos lehetőségein belül.
A nem világosodó, nem ébredő, nem individualizálódó tömeglény
nem javít, nem ront, nem változtat a mikroverzum fejlődésén.
A mikroverzum fejlődése elkerülhetetlen, töretlen
és beteljesül az egymásra találások egymásra találásában,
az egyetemes, maradéktalan és örök békében.