A "Gondoskodók" kísérleti galaxist hoztak létre a Tejútrendszerből és a galaktikus gondozógépre bízták az ide telepített kísérleti populációk keltetését. A kísérleti drakonoidok és humanoidok mágikus kultúrái a Tejútrendszer Orion szektorában nevelkednek és közös néven orionidoknak nevezik őket. A negyedik világszint (a "látható"/"fizikai" univerzum) mérettartományának a közepére és annak is a felső szélére méretezett drakonoidok, valamint a negyedik világszint középtartományának az alsó szélére méretezett humanoidok kettősrendszere egy különösen érzékeny (tehát hatékony, de sérülékeny) együttműködési párost alkotnak az Orion-terv szerint.

A negyedik világszintű mágikus lények elősegítéséhez egy legalább negyvenkilenc nagyságrenden át egymásba ágyazott ciklushalmaz többszörösen összetett és mégis stabil rendszere szükséges a fantázia, az empátia, a kreativitás és a fizikai buzgalom kiugróan magas fokával, a fejlődési generációk összetartására alkalmas tárgyi kultúrával és olyan tág individuális szabadsággal, ami biztosítja a nyelvi rugalmassághoz és az állandó szempontváltásokhoz nélkülözhetetlen és kritikusan magas szempont-gazdagságot. A tanulékony és kiemelkedően önfejlesztő individuumok csak kiemelkedő társas érzékenység mellett életképesek és viszont, a kiemelkedő társas érzékenység lehetetlen a tanulási képesség kiemelkedő foka nélkül. Mindennek előfeltétele a szintén kivételes mozgékonyság.

A drakonoidokat a lehető legerőteljesebbre és a legstabilabbra mértezték, de ez a dinamikus rendszerek törvényei szerint lassabbá is tette őket. A humanoidokat a lehető legfinomabb felépítésű, a leggyorsabban generációt vedlő és a leggyorsabban fejlődő lényekké tervezték, ami a viszonylagos törékenységükkel és instabilitásukkal jár együtt. A drakonoid robosztusság hátrányait röpképesség, katlan-bendő és fényevés enyhíti. A humanoid törékenységet az átlagosnál magasabb szaporaság és a standard biohulladék-evést támogató, magas környezeti ökoszaporaság ellensúlyozza.

A terv szerint a két populációnak együtt kellene működnie egy a sajátosságaikat funkcionálisan kiaknázó munkamegosztásban. Utólag a két tenyészet konfliktusa felvetette a keresztezésük lehetőségét, de ez a sajátosságaik átlagolása és a lerontásuk lett volna, amit a "Teremtők"/"Gondoskodók" gyorsan elvetettek. A két populáció együttműködése hatványozottan előnyösebb - rugalmasabb és összetettebb -  lenne, mint bármilyen uniformizálásuk, hibridizálásuk és koncentrálásuk.

A "Teremtő"/"Gondoskodók" gyorsítással megrontott drakonoidoktól részben megrontott humanoidok is közveszélyessé  váltak és megrontották a földi rokonaikat, az emberiséget. Az elfajult drakonoid kultúrák után blokkolni kellett az elfajult humanoid kultúrákat is.

Az orionida drakonoidok és a humanoidok múltja és jövője a hasonlóan rosszul beállított, rosszul kezelt és elfajult rendszerek borzalmait mutatja, de egy közbülső és nehezen értelmezhető szakaszban különösen sikeresnek és tanulságosnak látszik a fejlődésük. Végső soron vigyázni kell rájuk, gondoskodni kell a kivételeikről és egyelőre tűrni kell az önmegsemmisítésüket, mert nem egyértelmű a helyzetük. De biztosan nem oldható fel velük szemben az intergalaktikus blokád.

Az Orion válság túlnőtt magán. Az egyetemes tanulási folyamat szerves része lett és már ezért sem törölhető. Más szörnyűséghez hasonlóan ez sem volt szándékos vagy pláne tervezett, de a tanulságai és az általa kiváltott lelki immunfejlődés miatt immár kitörölhetetlen. Nem úgy elkerülhetetlen jelenség mint a gyermekkor, hanem úgy mint a gyermekbaleset.

A drakonoidok

Közel 570 millió évvel ezelőtt, a nevelési terv alapján és egy kozmikus baleset elkerülése érdekében, a galaktikus lencse középsíkja fölött, az "Orion" és a "Nyilas" galaktikus karok közé eső lokális űrbuborék "Orion szektorában" gyorsították fel a Teremtők a drakonoidok fejlődését. Ezzel akaratlanul is túlterhelték és eltorzították az "elsőszülöttek", az "első angyalok", a "klingon sárkányok" fejlődését. A hódító ragadozóvá romlott drakonoidok megtámadták az Orion szektor Lant csillagrendszerében születő humanoidokat és 67 millió évvel ezelőtt kirobbantották a csillagközi szektor-háborút. A humanoidok maradéka csak a gondozógéptől kapott csillaghajók és eszközök segítségével tudott elmenekülni. A humanoidok kisebbsége négy félrevezető elrugaszkodást hajtott végre a támadással ellentétes irányokban, miközben a többségük egyetlen, különösen nagy intergalaktikus ugrással, rögtön egy szomszédos galaxisba távozott.

Az egyesült humanoidok közös kirajzásának első különválási és elágazási pontja a Naprendszer környékén volt és a drakonoidok azonnal követték őket ide, de innentől lelassult a drakonoid invázió, mert a bekerítéstől és az utánpótlási rendszereik elvesztésétől tartva már óvatosabban és nagyobb erőket felhalmozva nyomulnak a humanoidok után. A drakonoidok és a humanoidok harcának a második szintjén döntő tényező a galaxis mag erejének a megszerzése, ezért mindkét kultúra egy-egy különítménye a lehető leggyorsabban - de a központi területek energia-koncentrációiból adódó és növekvő veszélyek miatt egyre lassabban - halad a galaxis magja felé. A humanoid különítmény a galaktikus lencse síkjában, a rövidebb és veszélyesebb úton mozog a Plejádok és az Alcyon irányában, miközben a drakonoidok egy kerülő úton sietnek a mag felé a galaktikus lencse síkja felett.

A humanoidok félrevezető különítményei a saját rendszereik erődítményeivel vették körül ezt a fontos menekülési és üldözési útelágazást. Így kapott kiemelt stratégiai jelentőséget a Naprendszer környéke, mint a drakonoidoknak állított humanoid csapda, mint  közvetlen érintkezési pont, mint a legforróbb nyom és a legjobb továbblépési zóna a galaktikus mag megközelítéséhez. A drakonoidok koncentrált többsége szünet nélkül, de vigyázva hatol be a szétszóródva lesben álló humanoid rendszerek közé.

A drakonoidok is benépesítettek nagyon sok csillagrendszert és a hüllőszerű csillagnépek galaktikus őseinek és természetes uralkodóinak tekintik magukat. De a galaktikus parazitává lett drakonoidok csak addig működőképesek, amíg gyorsuló mértékben terjeszkednek, amiben a szükségesnek látszó óvatosság már határozottan gátolja és megosztja őket taktikailag és politikailag. Mindeközben a gondozógép folyamatosan és nagy mértékben szűkíti a drakonoidok mozgásterét, ami azzal a kockázattal jár, hogy sarokba szorulva és őrjöngve, az egyébként is önpusztító darkonoidok egész világokat és szektorokat ránthatnak magukkal a megsemmisülésbe.

A drakonoidok egy harcias, terjeszkedő és szigorú hierarchiában élő, ragadozó faj, az erőszak-kultúra galaktikus forrásai. Az átlagosan 5 m magas és közel 1 tonna tömegű szárnyas lények kasztja (a "Ciakar faj") irányítja az átlagosan 2 m magas és galaxis szerte rettegett harcosok kasztját (a "Draco fajt"). Érzelmileg rendkívül stabilak és erősek, mikromágiában fejlettek, különösen ravaszak és mindig fenyegetően lépnek fel. Megvetik a lágyságot és a szelídséget. A humanoidokat alacsonyabb rendűnek tartják és felhasználják őket, mint erőforrást. Egy jó szándékú és a humanoid régióba menekült kisebbségük, a "lófejű hüllők" (a "gungák") hozták létre az első földi civilizációt, jóval az űrháború és az emberiség megjelenése előtt.

A világmindenségünk történetében ez az első válság a negyedik szintű mágiával kapcsolatban. A drakonoid kultúra a lelki érésénél gyorsabban, nem a terv szerint érte el a mágikus képességeket és az űrutazást. A drakonoidok ártalmasan korán akarnak bekapcsolódni az egyetemes teremtésbe. Nem a mintaformálásra koncentrálnak, hanem a közvetlen és a számukra valójában átláthatatlan tértechnológiára, amivel akarva-akaratlanul, de mindenképpen súlyosan károsítják a kozmikus biztonságot és a gépszolgálat munkáját. Mindezen túl, olyan csillagmérnöki munkától akartak megmenteni bizonyos világokat, amelyeket nem is fenyegetett egyértelmű veszély. Kellő tapasztalat hiányában rosszul ítélik meg az energia és térformációk mintázatait és azok lefutását. Olyan eljárásokba kellene beavatni őket, amilyenekre még éretlenek és gyengék - minél inkább követelik maguknak, annál gyengébbek. A lázadó korukba léptek és a szuperlények segítségén fellelkesedve lettek bizalmatlanok minden gépszolgálati korlátozás és figyelmeztetés iránt.

A humanoid populáció megtámadása és megrontása a legszerencsétlenebb lépésük volt. Főként ennek a következménye lett a humanoidok többségének koraszülött szétszóródása az Orion szektorban, a Naprendszer elfajulása, a humanoidok önfejlesztési mániája és genetikai öntorzítása, a földi emberek tenyészeteinek kifejlesztése az "istenek képmására", de az emberiség lélekölése és a Földön is pusztító értékárulási járvány kitörése is. Ennek a következménye lett a naprendszer börtön-szektorrá alakítása és a Naprendszerben rekedt orionidák többségének szinte fanatikus törekvése a mágikus blokádtörésre és a „Kijárat” megtalálásra.

A harmadik civilizációs fokozatú drakonoidok alábecsülik az erőszakosság kultuszát és annak a maradandó lélektorzítását. Máig nem hiszik, hogy ne volnának képesek uralni az erőszakot. Megingathatatlanul bíznak benne, hogy ellenőrizhető az erőszak kiskapuja és kerülő útja. Ez a hitük táplálja az emberi fogalommal „machiavellizmusnak” nevezett hozzáállásukat, vagyis azt, hogy a cél szentesíti az eszközt. Ez volt az első dolog, amivel megrontották az emberiséget: megtanították az embereket a hatalomkultuszra, az elvtelen hűségre, a becstelenségre és a gyilkolásra.

A humanoidok

A humanoidok a Lyra gyűrűköd környékéről, a Vegaról származnak és elhivatottan szolgálják az ökoszisztémák és a planétalények kialakulását és fejlődését. Szenvedélyesen kutatják a fejlődési mintázatokat. Eredetileg nagyon szelídek. Súlyos dilemmájuk a negyedik szintű nanomágia teljesítése az életveszélyessé vált galaxisban vagy akár a galaxison kívül. A humanoid populáció közel 40 millió évvel ezelőtt, a nagyjából 27 000 000 földi évig elhúzódó űrháború nyomán a népessége egyharmadára csökkent a galaxisban.

A vegai menekültek 5 fő irányba szóródtak szét (a Vegától távolodás mértéke szerint):

1. a Naprendszer környéke (a Világok Szövetsége: Naprendszer, Alfa Centauri, Procyon, Szíriusz, Epszilon Eridani, Tau Ceti, Wolf 424 ... - 15 fényéven belül a galaktikus egyenlítő síkjában)
2. Arcturus rendszer (40 fényéven belül a galaktikus egyenlítő fölött)
3. Plejádián rendszer (380 fényév)
4. Riegel rendszer (860 fényév)
5. Androméda rendszer (2,5 millió fényév)