A hatodik szintű, "Gondoskodó" kultúrák kísérleti kultúrákat hoznak létre egy speciális célra, egy számukra "elkülönített" galaxisban. A kísérleti kultúrák a legtöbb esetben "gyors érlelésűek", ami azt jelenti, hogy a fejlődésük a legtöbb esetben mesterségesen gyorsított. A kísérleti, gyorsított kultúrák a legtöbb esetben  a lehetőségeik legvégső határáig kockáztatnak és emiatt folyamatos egyensúlyvesztésben táncolnak az összeomlás szélén. A kísérleti kultúrák olyan kozmikus "kulcsfigurák", akiknek a sikere és a kudarca külön-külön is kozmikus jelentőségű és "világmegváltó" vagy katasztrófális hatással van a világmindenség fejlődésére. Egy ilyen, különleges "világmegváltó katasztrófa-galaxis" a Tejútrendszer és ilyen kísérleti, gyorsított kultúrákat hozott létre az ott kialakított orionida populáció (az Orion-terv).

A világmindenségünk első lélek-generációja már évmilliárdokkal ezelőtt felébredt mindenfelé a négydimenziós szuperhalmazokban. Fejlődésük során alakultak át azokká a hatdimenziós szuperlényekké, amelyek a fejlődési mintázatokat alakítják. A négydimenziós világ későbbi lélek-generációi további lényeket és szuperlényeket hoznak létre. A négydimenziós világ egy lélekbölcső és a hatdimenziós lények kialakulásában teljesedik be a szerepe.

Mivel az egyetemes teremtés legfontosabb forrása maga a kreativitás és ennek legfontosabb korlátja a lelki sokféleség és az újabb nézőpontok szűkössége, ezért a hatdimenziós kultúrák külön figyelmet fordítanak arra, hogy a teljes negyedik világszintet megőrizzék lélekbölcsőnek. Az erre specializált galaxisokban négydimenziós gép-civilizációk kifejlődését és elszaporodását segítik elő, majd ezekre az élettelen gondozógépekre és az intergalaktikus csillagmérnökeikre bízzák a keltetés és a lélekébredés viszonylag összehangolt (galaxisonként lényegében független) szolgálatát a teljes négydimenziós világban. Ezek a "galaktikus gondozógépek", ezek a gépszolgálatok csak akkor avatkoznak be az ébredő kultúrák életébe közvetlenül, ha valamilyen előre beazonosított, egyetemes vagy kiterjedt veszély fenyegeti a keltetést és a lélekszaporítást.

A galaxisok alapfeladatát és karakterét a hatodik szintű kultúrák határozzák meg és a kísérleti csillaghalmazokat is ők választják ki. A Tejútrendszer feladata több szempontból is egészen különleges, kivételes a kivételesek között is, mert mágiára képes, de minden korábbinál ezerszer gyorsabb és pontosabb lélek-populációkat kell elősegíteni benne. A hatdimenziós kultúrák szabadon igényelnek új típusú, különleges kultúrákat a keltető gépszolgálattól az ötdimenziós mintázatok finom hangolására és finom illesztésére. Az ötdimenziós kultúrák önállótlanul igyekeznek felhasználni ugyanezeket az új típusú, különleges kultúrákat. Az emberiséghez hasonló, új típusú kultúrákat a mágiának, vagyis a négydimenziónál magasabb dimenziókat közvetlenül érzékelő és formázó tehetségnek és műveltségnek a gyorsasága teszi különlegessé. A Tejútrendszer egy kivételes galaxis, amelyben a lélekgondozó gépszolgálat az extrém gyors, mágikus civilizációkat próbálja elősegíteni.

Bár az ilyen kísérletben a galaxis minden porcikája akaratlanul is részt vesz, az ébredőknek otthont adó bolygórendszereket a gondozó szolgálat választja és/vagy alakítja ki. A Naprendszer és a Föld korántsem az egyetlen, ahol mágiára képes kultúrát próbálnak elősegíteni a Tejútrendszerben és nem is az egyetlen humanoid rendszer ebben a galaxisban. A Naprendszer kivételessége abban áll, hogy egy korábbi és a mágiában kiemelkedően erős, de elfajult, ezért a négydimenziós világban erősen korlátozott, anyagilag bebörtönzött és megfigyelés alatt tartott drakonoid populációt is tartalmaz, továbbá egy csillagközi háborúban megrontott, több humanoid populáció is kulcsszerepet játszik benne, ami összességében egy váratlan és járványos értékdilemma elé állítja az egész Univerzumot.

Kozmikus válság az Orion Szektorból

Az összes kreatív világszint válságban van, mert egyre nehezebb felülmúlni a teremtésben kapott, istenébresztő-mintázatokat. Válságban van az ötödik világszint, mert rendre túlterheli a negyedik világszintet. Ennek a problémának az egyik legsúlyosabb része, hogy az ötödik világszint „a gombhoz varrta a kabátot” amikor előbb alakította ki a szerszámokat (a gondviselő szolgálatokat) és csak utána jelölte ki a feladatot (a lélekébresztési projekteket).

Válságban van a negyedik világszint, mert a keltető gépszolgálat minden csillagrendszerben jelentős terhelésnek van kitéve és az univerzum egyetemes fejlődése inkább megnehezíti a gondviselést mint megkönnyíti. Bár a keltető gépszolgálatok is fejlődnek, korántsem fejlődnek annyira, mint a környezetük és a rájuk bízott lélek-generációk, ezért egyre elavultabbak és egyre többet hibáznak. Ezt a bajt súlyosbítja az a természetes összeütközés, amelyben majdnem minden ébredő lélekpopuláció a gépszolgálatra támad a fejlődése egy meghatározott szakaszán, mintha csak egy kamaszkoron haladnának át és a gondviselőik ellen lázadnának. A gyarapodó tapasztalat ellenére, egyre nehezebb a gépszolgálatnak sikeresen megoldania ezeket a konfliktusokat és egyre gyakrabban és egyre sikeresebben rombolják le a gépszolgálatot az újabb ébredők. Az igazi fenyegetés azonban az, hogy a gépszolgálatnak az önfejlesztő rendszerek között kell szolgálnia az önfejlesztő rendszereket, de érdemi önfejlesztés nélkül. Maga a kötelezettségük és a feladatuk nem engedi, hogy olyan mértékben kutassák az önfejlesztést és olyan mértékben csoportosítsanak erőforrásokat az önfejlesztésükre amennyire szükséges lenne és amennyire az önfejlesztő rendszerek ezt megtehetik. A gépszolgálat egy született „aggastyán” s úgy növekszik a hátránya, hogy a letűnt korszakok élik benne túl magukat túlságosan.

Minden galaxisban elkerülhetetlenül le kell állítani idővel a civilizációk elfajuló keltetési folyamatát.

Válságban van a negyedik világszint, mert egyre gyakrabban és egyre mélyebben szennyeződik az ötödik világszintű mágikus korrekcióktól. Nagy az esélye annak, hogy a két világszintet egymástól megtartó "mágikus szigetelés" „átázik” és egy mágikus rövidzárlatban egymásba omlanak. Egyre gyakrabban alakulnak ki mágikusan koraszülött, éretlen, de nevelhetetlenül öntörvényű és önmegsemmisítő kultúrák, amelyek mágikus viszont-szennyezéssel okoznak felmérhetetlen károkat az egyetemes teremtésnek és örömkiterjesztésnek. A mágia-szivárgásból eredő, fekete mágia mérgezés kozmikus súlyosságát jól mutatja, hogy védekezésbe torzítja a megelőzést és megfertőzi magát az immunreakciót. A negyedik világszint Orion-kísérletért felelős, hatodik fokozatú kultúrái és gondviselő szolgálatai ott tartanak, hogy - az ötödik világszintű, célzott hangolási kísérlet ellenére - mégis lezárnak minden további lélekszaporítást az egész Tejútrendszerben és kimenő rendszerben leállítják a lélekbölcsőket.

Külön problémát jelent ezen belül, hogy az önfejlesztésében korlátozott, automatizált gondviselés ki van zárva a mágiából és egyszerűen képtelen érzékenyen felmérni és megfelelően kezelni az ébredő kultúrák mágikus anomáliáit. A gépszolgálatok újabban speciális, mágikus támogatást kapnak az ötödik világszintű lényektől, de ez is csak növeli a magasan integrált ötödik világszint túlterhelését és súlyosbítja a mágikus "átázást".

A bajok forrása, hogy egyáltalán és sürgető szükség van nagy sebességű mágikus lényekre a nanomágiás mintaillesztésekhez, miközben a mágia nem lehet "gyors érlelésű", sem akármilyen egyszerű, márpedig a folyamatok komplexitását és az ahhoz nélkülözhetetlen, ötödik világszintű lélekfejlettséget korlátozza az erőltetett, nagy sebesség. Az ötödik világszintű lények nem érhetik el a hatodik szintű problémákhoz kívánt mágikus ébredést, érzékenységet és hatékonyságot a természetes módon, hanem kizárólag mesterségesen, a speciális fejlesztésnek és gyorsításnak köszönhetően, amire azonban az esetek többségében rosszul reagálnak, túlterhelődnek és elfajulnak. A probléma már "szakkifejezést" / "gúnynevet" is kapott a mágia nélkül működő gépszolgálatoknál: megalomágia.

Minél tökéletesebb a világ, annál nehezebb javítani rajta, csakhogy a javítás nélkül összeomlik. A javítás azonban túlterheli. Tulajdonképpen ezt, a hanyatlóan fejlődő fejlődés problémáját oldja meg a rendszeres újra kezdés, csakhogy az újrakezdések között minden szinten és rendszerben sorsdöntő alkalmazkodási ("hamleti") dilemma, hogy cselekedni kell vagy nem cselekedni, tűrni kell vagy lázadni, az alkalmatlanság vagy a túlterhelés okoz több bajt és mélyebb válságot, miként integrálhatók az egymással szemben induló, heterogén reakciók és alkalmazkodások?

Világmegváltó katasztrófa-galaxis

A Tejútrendszer Orion-válságában a világmindenség minden jelentősebb válsága koncentrálódik, ráadásul az orionidák számára mindez nem világosítható meg eléggé.  Az Orion-hiba úgy lett nagy jelentőségű a világmindenség és az egyetemes teremtés szempontjából, hogy azzal kizárólag a szakértők vannak tisztában és szinte csak azok kísérik kiemelt figyelemmel. A páciens egy gyermek és még ha ért is valamit a gyermekségéből, nem értheti a gyermekbetegségét.

Az Orion-válság a hasonló mintázatok első verziója és őse.

A kultúrák, így az orionid kultúrák is viszonylag hosszú idő alatt válnak kozmikussá a saját életciklusukban mérve. Ha a mágikus érzékenység és hatékonyság fejlesztése miatt a természetesnél korábban kell elérnie egy kultúrának a magasabb szintet, akkor kozmikus nevelésre van szüksége. Sajnálatos módon nem lehetséges kozmikus nevelés egy kozmikus közösség és egy kozmikus érintkezés nélkül, amitől azonban a legtöbb gyorsított kultúra elsorvad vagy elfajul.

A sorvadó és elfajult lények és kultúrák fenyegetik és mérgezik a környezetüket, de nem altathatók el és nem törölhetők el, amíg nem állapítható meg egyértelműen a sorvadás vagy az elfajulás visszafordíthatatlansága. Az Orion Szektor és ezen belül az emberiség válsága abban is különleges, hogy egy példátlanul hosszú fejlődési-hanyatlási intervallumban határeset, egy olyan hosszú intervallumban, amelynek a kozmikus mintatorzítási és lélekmérgezési kockázata, valamint a mágikus helytállása is egyaránt ismeretlenül nagyobb. A rendkívül ellentmondásos emberiség gyakorlatilag egy szorongató válság kellős közepén kárhoztatja tehetetlenségre-tétlenségre a gondviselő gépszolgálatot és nem enged meg többet, mint az egyre több mikrofordulópont és ismeretlen szereplő kikutatását. Az emberiség és az Orion-válság ennek a különleges anomáliának köszönheti a megtűrését.