Meghalt a szegények modern orvosaA kívülálló nem tudhatta, hogy a körzet egyetlen orvostudora szenvedélyesen merült el a kardiológiába és a reumatikus kezelésekbe, mint ahogy azt sem, hogy Hetényi egyik legjobb tanítványának tartották, ami az akkori orvos-körökben akkora az elismerés, mintha a mai matematikában valakit kineveznének Einstein utódjának. Szorgalmára az is utal, hogy noha senki nem kötelezte rá, ő, mint a kardiológia szerelmese, majd minden évben a maga költségén elutazott a kardiológiai világkongresszusra. Noha magam is orvosi családból származom, azt a modern műszert, ami úgy néz ki, mint egy öreg, leharcolt tévé, de a szívműködést mutatja a monitorán, nem az ország legfelszereltebb kardiológiai központjában láttam, hanem a vidéki doktor úr kopott, de technikailag mintaszerű szobácskájában. Feltehetőleg a figyelmetlen szemlélő még orvost sem látott benne, hisz ismeretségünk negyven éve alatt orvosi köpenyt nem lehetett látni rajta. A doktor úrban nem ez volt az unikum, a páratlanság. Hanem az irdatlan szíve, ami illett is hatalmas, öles alakjához. Alakja úgy tornyosult a falu fölé, mintha sohasem lett volna kisfiú, noha pályafutását Tiszavárkonyban, a körzetében egészen fiatalon kezdte el. A falu előtt az is titok kellett, hogy maradjon, hogy a szocialista béketábor keretein belül a helyi orvos maximum, mint a Béketanács elnöke szerepelhetett volna. Hiszen az csak később lett számomra érthető, hogy a rendelő környéke körüli zajos csapat nemcsak vizsgálatra várt. Az is megért egy misét, hogy nála ez nem három percet jelentett. Komolyan hitt abban, hogy nem a betegséget kell elsősorban kezelni, hanem az egész beteget. Ezért a doktor úr, ha valaki prosztatabántalmakkal kereste fel, vagy epebajával, órákig tudta faggatni pacienseit életmódjukról, hogy rájöhessen a hiba gyökereire. A népes csapat azonban más okok miatt is szívesen tartózkodott a doktor úr várószobájában, vagy a megnagyobbított kertben. A máig is korszerűnek tartható vizitdíj elképzelése és gyakorlata miatt..Valószínűleg a modern társadalombiztosítás történetében szerepelnie kell ennek a lábjegyzetnek: a hivatalosan munkát nem vállaló, egyedülálló parasztasszonyok semmilyen állami nyugdíjra nem volt esélyük a békésnek mondott kádári rendszerben. A doktor úr egész nap a határt járta, tanyák, dűlők tartoztak még hozzá, s patikus felesége is aktívan dolgozott böcsülettel. A házaspárnak azonban volt három csíntalan fia. Azokkal törődni kellett, főzni nekik, felügyelni rájuk, afféle megbecsült, de nagyon sok munkával járó pesztonka és házvezető nő kellett a házhoz. Került is egy, aki jókedvűen végezte a munkáját évtizedeken át. Az orvos kertjében hatalmasra nőtt a százhatvan éves diófa, jelezte, hogy nagyúr közeleg. Az idő.Házimunkában szerepét alaposan kivett Mari néni kezéből kiesett a seprű. Gyermekei nem voltak, az állami szociális háló akkor is lyukas volt, hacsaknem nem is létezett. A nyomor és a kétségbeesés évei várta Mari nénire.S most azt következett be, ami példátlan volt a magyar egészségügy és társadalombiztosítás rendszerében. A doktor úr ugyanis fölkereste a megyei nyugdíjellátásért felelős tisztségviselőit, s korszakalkotó módon kész volt igazolni, hogy Mari méni náluk dolgozott főállásban, mindenért az idős asszony nyugdíjra érdemes. Meg is kapta. S a doktor úr rendelt tovább.Az előbb említettem, hogy a doktor úrnak a vizitdíjról sajátos elképzelései voltak. Mindez azonnal elmondható lesz, csak azt értsük meg, hogy a doktor eltartotta családját, időnként a csalás ismerősökhöz és a Balatonhoz utazott, kocsi mindig kellett a betegek miatt, de a doktor úr pályafutása alatt vagyont nem gyűjtött.Trabanttal poros utakon járva ötven évig, ezért nem jár semmilyen elismerés. Még élő felesége , aki jobbára tolókocsiban nézi a tv-t könnyeivel, küszködve mesél .Dr Szabó (1952-1958 )Medikus a szegedi orvostudományi egyetemen. Pályája páratlan és egyedülálló a magyar körzeti orvosok között ,fél évszázad, szeretetben, egészségben, nagy bizalomban, óriási lélekben. Tudása, mint Korányié, egyszerűsége, mint Battyány-é, Strattmanné, valahol a tiszamentén, valahol valahol egy 24 éves boldog fiatal ember diplomájával, mint általa legnagyobbnak tartott professzor, Hetényi nyugtázott, aki amikor előadást tartott, szinte élmény volt hallgatni mesélte. A szorgalmas diákot ki akarták tenni az egyetemről, össze is ült Az egyetemi tanács, de Láng professzor nem járult hozzá, aki a tanács egyik tagja volt, mert, hogy kulák listán voltak, pedig nagy szegénységben éltek. Azt mondta, hogy erre a fiúra szükség van, ez talált, süllyedt. Kinek nincs választott orvosa, legyen az, a mértékletessége"Ja igen, a vizitdíj.Az nem az orvosnak járt, hanem a betegnek, hogy ott kellett a konzílium mellett hagynia munkahelyét és az így felfogott vizitdíj mellé doboz díj is járult, azaz Dr. Szabó Ottó kifizette betegei számára az általuk felírt gyógyszert.Ha van prima priissima díj az égben, már meg is kapta.Mi meg nézzünk sandán sarkunkra, elvesztett lelkiismeretünkre gondolva.
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kommentáld!