A kínaiak Kolumbusz előtt felfedezték Amerikát?

Ki, kit fedezett fel?

Kína igazi felfedezése

A kérdés taglalása későbbre tolódik, egyenlőre koncentráljunk Kína felfedezésére(Alexandra Kiadó, www.alexandra.hu, info@alexandra.hu)

1763-ban egy nap Giacomo Casanova a Szász Királyság fővárosában, Frezdában üldögélt egy kávéházban. Történetesen ez volt az a város, ahol rájöttek a kínaiak egyik legféltettebb titkára, a porcelángyártásra s gyártani is kezdték. A vén kalandor azzal töltötte idejét, hogy részt vett egy különös könyv megírásában( A kínai kém, avagy a pekingi udvar Európa jelen helyzetének vizsgáűlatával megbízott titkos követe. A mű hat kötetben jelent meg 1765-ben Kölnben.

Két különböző mandarin álnevén a két tréfacsináló(a másik Ange Goudar volt) kitalált néhány mulatságos beszámolót , amelyet állítólag elküldtek a Mennyei Birodalomba, a Mennyek urá-nak, hogy tájékoztassák őt az európai udvarok helyzetéről és szokásairól. Dupla paródfia sikerült a kezük alatt. Egyrészt az európai társadalom felvilágosult szatírája volt, másrészt kifigurázta azoknak a jezsuitáknak a beszámolóit, kik a kereszténység erőteljes nyomulását rögzítették Kínában. A két tiszteletlen, tekintélyromboló és vitriolosan rosszindulatú, hamis pekingi ügynök talán cinikus bölcsességgel ráérzett, hogy a humor görbe tükrében megjelenített Európa sokkal kevésbé volt meseszerű, mint a tudós jezsuiták, misszionáriusok által bemutatott Kína.

A szerző már az előszóban leszögezi, hogy Kína fokozatos megismerése a soroatos félreértések mulatságos története volt.

Marco Polo Kathay-a, a Milliós-ban leírt mongol dinasztiabeli Kína, olyannyira ámulatba ejtő volt, hogy egyes kétkedők a Nagy Kán regényeként emlegették.A mandzsu Kína rokokó átfestésben jelent meg az európaiak előtt. A hatás azonban nem maradt el: Stockholmtól Palermóig egyre több palotát és kastélyt ékítettek lakkozott bútorokkal és porcelánnal, s díszítették tapétákkal, melyek pagodákkal telehintett zöld rétek és rizsföldek elbűvölő képeit ábrázolták kanyargó folyókkal, amelyeken pompás dzsunkák hajóztak , s pálma, bambusz, vagy szomorúfúz vetett rájuk árnyat.Ebben a pradicsomban a parasztok nem dolgoztak körömszakadtáig, hanem bivalyok hátán bóbiskolnak, ajkukon idült mosollyal, míg a fiatal lányok forrásvízzel töltötték meg porcelánkancsóikat. Mandarinok közlekedtek gyaloghintóikon, lustán legyxezgetve magukat papírlegyezőikkel, s ha egy sárkány kukkantott ki valamelyik barlangból, az semmivel sem volt ijesztőbb, mint a toronymagas krizantémokon sütkérező tarka pillangók. Azonban a XIX. században a Kína-imádat megvetésssé fajult. Később már a világot féltették a sárga veszedelemtől.

Egy csodálatos világ felfedezésének szomorú története elevenedik meg azoknak az utazóknak, kereskedőknek, hittérítőknek és diplomatáknak a szavain keresztül, akik évszázadokon keresztül próbálták megfejteni Kína talányát; ami aztán e világ tragikus lerombolásához vezetett. Káprázatos képanyagáűval, sziporkázó stílusával a kötet ezt a folyamatot elveníti meg, minden eddiginél plasztikusabban.

 

Pár évvel ezelőtt Gavin Menzies azzal a teóriával állt elő, hogy kínai hajósok 1421-ben, vagyis 71 évvel Kolumbusz előtt felfedezték Amerikát. Menzies most továbbfejlesztette elméletét, s egészen Kubiláj kánig megy vissza a felfedezések történetében. Hogy igaza van-e, azt egyelőre kevés bizonyíték támasztja alá…

Új kiállítást nyitottak meg a napokban Szingapúrban, a részben kínaiak által lakott délkelet-ázsiai városállamban. A tárlat témája nem számít újdonságnak, különösen 2002 óta nem: ekkor jelent meg Gavin Menzies könyve, amelynek már címe is kihívó – „1421: Az év, amikor Kína felfedezte Amerikát”.

Hogy Menziesnek igaza van-e, azt egyelőre a tudósok még nem döntötték el, és a kétségek is igencsak sokasodnak a teóriával kapcsolatban. Annyi bizonyos azonban, hogy a kiállítás a könyvszerző gondolatmenetét igyekszik alátámasztani, közvetett – tehát nem egészen egyértelmű – bizonyítékokkal. Ám időközben Menzies már könyvének átdolgozott változatát készíti elő, amelyben 1421-nél is korábbra teszi Amerika felfedezését, és persze ezt is a kínaiaknak tulajdonítja, méghozzá Kubiláj kán idejére.

Kolumbusz hatása

Mielőtt belemennénk a részletekbe, meg kell említenünk, hogy Amerikát már igen sokan felfedezték Kolumbusz előtt, ám csak az 1492-es hajóút, vagyis éppen Kolumbusz utazása nyomán vált nagy tömegek számára is elérhetővé az Újvilág. Akár a kínaiak, akár a vikingek, akár az ókori egyiptomiak vagy azok kortársai(!) jutottak el először Amerikába (ezen legendás elméletek közül a legbiztosabb a vikingek esetleges és időleges letelepedése Észak-Amerikában) nem voltak képesek tartós kapcsolatokat kiépíteni, amelyek évezredeken át meghatározták volna két kontinens – Afrika és Amerika, vagy Ázsia és Amerika, illetve Európa és Amerika – kapcsolatát. Mindössze epizódszerű kapcsolatfelvételekről lehetett szó, ha egyáltalán létezett kapcsolat, és még ha némi kereskedelem kialakult is, az nem befolyásolta annyira Amerika és az egész világ sorsát, mint amennyire Kolumbusz felfedezése tette azt.

 

Cseng Ho admirális

De térjünk vissza Menzieshez és elméletéhez, s nézzük meg részletesen, mit is állít a bestseller-író, illetve miről is szól a most Szingapúrban megnyílt kiállítás! A tárlat elsősorban annak a Zheng He (Cseng Ho) admirálisnak állít emléket, aki hét tengeri expedíciót irányított 1405 és 1423 között. A kínaiak nem voltak legénység híján: míg az európai felfedezők legjobb esetben is pár tucatnyi, esetleg százas létszámú csoportokban indultak útnak (Kolumbusz három hajóval vágott neki az Atlanti-óceánnak), addig Cseng admirális 317 hajóval és 28 ezer (!) emberével kezdett „utazgatni”. Cseng Hót általában a legnagyobb tengeri felfedezők között tartják számon, de az a szaktudósok körében vitatott, hogy pontosan milyen felfedezések fűződnek a nevéhez, és meddig jutott el egyáltalán útjai során.

Eredeti tárgyak, kevés bizonyíték

Az „1421” című kiállítás most eredeti tárgyakkal, videókkal és interaktív megoldásokkal próbálja bemutatni Cseng Hót és az admirális korát, továbbá a felfedezéseket, amelyeket többnyire térképekkel, közvetett bizonyítékokkal próbálnak alátámasztani.

A kiállítás fiatalkorától követi az admirális pályáját, ezért 1382-től veszi kezdetét. Az ifjú Cseng Hunnanban (Kínában) nőtt fel, és vallását tekintve muzulmán volt. (Eredetileg Ma Sanbaónak hívták, de a Zheng He az angol nyelvterületen terjedt el, a Cseng Ho név pedig magyarul ismertebb.) A Ming-dinasztia hadserege már gyermekként foglyul ejtette Csenget, akit eunuchhá tettek, és udvari szolgálatra osztottak be. Hamarosan magasabb tanulmányokba kezdett, és a Ming-dinasztia harmadik uralkodójának, Zhu Di-nek lett a tanácsadója. (Az uralkodó neve magyar átírással Cseng-cu, de előfordul Cheng-tsu, Cheng-zu, illetve Jung-lo elnevezése is.) Ez a császár – akit a Ming-dinasztia egyik leghatalmasabb uralkodójának tartanak a történészek – küldte az admirálist „a világ végei felé”, hogy minél több „tiszteletadást gyűjtsön be” a tengerentúli barbár népektől. (Ez a várakozás a tiszteletadásra később is jellemző volt a kínai uralkodókra, akik ugyanezt várták el sok évszázaddal utóbb a náluk megjelenő európaiaktól is. Azok azonban nemhogy tiszteletet nem adtak nekik, hanem megpróbálták leigázni Kínát, félig-meddig sikerrel.)

 

Újraépítették Cseng Ho hajóit

Cseng Ho hiábavaló erőfeszítései

Visszatérve Cseng Hóra, mire az ő flottája 1423-ban hazajutott Kínába, a császár megbukott (Cseng-cu uralkodásának végét 1424-re, illetve 1425-re teszik a különböző források), s a vezetőváltással egyidejűleg megváltozott Kína politikája is. Kezdetét vette az izolacionizmus, vagyis az elzárkózás (hasonlóra volt példa Japán, sőt tulajdonképpen még az Egyesült Államok történetében is). A több száz évig tartó elzárkózás nyomán a hatalmas flotta enyészetnek indult, a nagy utazásokról készített feljegyzéseket megsemmisítették (bár egyesek amellett érvelnek, hogy bizonyos dokumentumok azért fennmaradtak), s Kína fejlődése általában véve is megtorpant.

A most megnyílt kiállításon a Cseng Ho első öt útját bemutató részben a fűszerek és a tea kereskedelmére hívják fel a rendezők a figyelmet, illetve az akkori tengerészek életét próbálják bemutatni. A kínaiak ekkor már hatszáz éve járták a tengereket, és számos találmányt fejlesztettek ki, amelyeket nyugaton csak évszázadokkal később ismertek meg. Használtak mágneses iránytűket, vízhatlan válaszfalakat építettek hajóikba. Sőt, Cseng Ho vitorlás hajóin – a dzsunkákon – volt hely a veteményeseknek is! Kis területen zöldségeket, illetve csövekben szójababot termesztettek, hogy a fontos fehérjéket és vitaminokat (különösen a C-vitamint) biztosítani tudják a legénység élelmezésekor. Bár a kínaiak aligha fedezték fel Szent-Györgyi Albert előtt évszázadokkal a C-vitamint, de azt tudták, hogy ha ezeket az élelmiszereket fogyasztják, akkor elkerülhetik a skorbutot, azt a betegséget, amelyet a vitaminhiány idéz elő.

 

Menzies fantasztikus teóriái

De térjünk vissza Menziesre, aki 2002-es könyvében azt állította, hogy 71 évvel Kolumbusz előtt, 1421-ben Cseng Ho elérte Amerikát! Menzies műve nagy vitát váltott ki szakértők és laikusok között egyaránt. A szerző mintegy százezer e-mailt kapott az elmúlt három évben az olvasóktól, ami mutatja, mennyire nagy érdeklődést keltett a téma.

Menzies tulajdonképpen nem történész, de teljesen laikusnak sem mondhatnánk: nyugdíjas éveit tölti, miután egy brit tengeralattjáró parancsnokaként szolgált a Royal Navy-nél. Menzies azt állítja, hogy nem Kolumbusz fedezte fel Amerikát, de a többi európai, Vasco da Gama és Cook kapitány sem sok újat rajzolt be a világtérképekre, hiszen mások már előttük feltérképezték Amerikát, Indiát és Ausztráliát! (Vasco da Gama európaiként elsőnek jutott el mindenesetre Indiába, Cooknak pedig Ausztrália felfedezését tulajdonítják.)

Menziestől persze a legtöbb e-mailben azt kérdezték az olvasók, hogy milyen bizonyítékai vannak minderre. A tengerészkapitány erre bejelentette, hogy 2007-re átdolgozza könyvét, méghozzá az újabb kutatási eredmények és leletek fényében. Menzies immár azt fogja állítani (állítólag…), hogy nem is Cseng Ho fedezte fel Amerikát, mert már előtte is jártak ott kínai hajósok.

 

Menzies bevallja: hibázott, de…

Menzies szerint könyvének első változatában azzal követte el a legnagyobb hibát, hogy mindent egyetlen személy eredményének tulajdonított. Ám mostanra már nem is Cseng Ho lesz a központi alakja, hanem az elődök. Menzies úgy véli, hogy már Kubilaj kán hajósai, a mongol hódító flottája feltérképezte a Föld nagy részét. (A mongol Kubilaj kán, a kínai Jüan-dinasztia alapítója az 1200-as évek végén hódította meg Kínát, illetve Peking elődjét, s nála járt például a feljegyzések szerint a velencei Marco Polo is. A Jüan-dinasztia után kerültek a Mingek hatalomra Kínában.)

A szingapúri kiállításon látható is néhány másolat Kubilaj kán térképeiből. Ezek nemrégiben kerültek elő az amerikai Kongresszusi Könyvtárból. Ezek a dokumentumok tisztán mutatják a hírek szerint Észak-Amerikát, s az izotópvizsgálatok szerint ezek a térképek a 13. század végéről származnak, vagyis tényleg Kubilaj uralkodása idején készülhettek.

Szintén a szingapúri kiállításon szerepel – az International Herald Tribune beszámolója szerint – néhány koreai térkép másolata, amelyek Charlotte Rees kollekciójából kerültek elő. Ő egy Kínában született misszionárius lánya, aki a térképeket apjától örökölte. Rees térképei a XVI. századból származnak, de állítólag Krisztus előtt 200-ban keletkezett kínai térképek másolatai. Menzies szerint Cseng Ho ismerhette ezeket a térképeket, és így tudhatta, miként érhető el Amerika. Csengnek azonban javítania kellett a térképeken, mert azok longitudinális (hosszúsági) hibákat tartalmaztak.

 

Vitatott elmélet – ősi buddhisták Kanadában?

Menzies szerint jónéhány bizonyíték van arra, hogy elsüllyedt kínai dzsunkák fekszenek Florida, New York, Dél-Carolina és Kanada partjainál, vagyis Amerikának nem is a Csendes-óceánra néző partjain, hanem a Kínától távolabbi, atlanti partvidéken. Sőt, egy kanadai építész, Paul Chiasson ásatásaira hivatkozva – amelyekről fényképek is láthatók a szingapúri kiállításon – Új-Skóciában, Kanadában a Cape Dauphin-nél egy korai kínai települést is találtak. A régészek azonban vitatják Menzies és Chiasson efféle állításait, és úgy gondolják, hogy inkább egy viking településről van szó Kanada keleti partvidékén. Ezt a nézetet viszont megintcsak Chiasson vitatja. Menzies pedig azt állítja, hogy buddhista sírokat és iszlám sírköveket találtak, amelyek aligha lehetnek európai eredetűek. A sírokban találtak csontokat is, ezeket most DNS-vizsgálatoknak szeretnék alávetni, s erre már engedélyt is kértek a kanadai kormánytól.

Bár Menzies állításai igen hangzatosak, még a Nemzetközi Cseng Ho Társaság elnöke, Tan Ta Sen sem mer egyértelműen az angol tengerészkapitány mellé állni. Szerinte Menzies igen érdekes könyvet írt, de azért még további bizonyítékokra lenne szükség az elmélet alátámasztásához.

http://www.geographic.hu/index.php/fotopalyazat/fotopalyazat/nyomtathato.php?act=napi&id=5068

 

 

Szegő Iván Miklós

Utóirat:

hányszor összetalálkozunk az õsi Kína emlékeivel, rácsodálkozunk civilizációjának szinte hihetetlen fejlettségére. A szakembereknek kincs, a kívülállóknak érdekesség: a 2500 évvel ezelõtt élt, e kötetben is idézett Szun Ce „A hadviselés tudománya” c. könyvét ma a menedzsment szakirodalom egyik alapmûveként tartjuk számon, és tételeit gyakorlati útmutatásként idézik a mai szerzõk. Mao-t valószínûleg már rég elfelejtették, amikor Szun Ce még mindig „élõ” hadmûveleti tanácsadó lesz.

Sajátosan pragmatikus felfogást terjesztettek – igazi politikai marketinget gyakoroltak – az õsi Kína uralkodói. E szerint a Menny nem tûrte az olyan uralkodót, aki méltatlannak bizonyult magas hivatalára, és ez vezetett a dinasztiák bukására és új dinasztiák felemelkedésére. A Kr. e. 1050 táján hatalomra jutott Csou-dinasztia uralkodói felvették a Menny Fia címet, amelyet azután az összes többi uralkodó is viselt. Valóban praktikus ideológia és egyben propaganda eszköz: az uralkodó lett a Menny képviselõje a Földön. Ezzel törvényesítették azt is, ha megdöntötték egy dinasztia uralmát, hiszen ha egy uralkodó tétova és erkölcstelen, azt a Menny megbünteti. A Menny Megbízatása tehát nem volt elidegeníthetetlen jog, ellenkezõleg, az újra meg újra felülvizsgálta a döntését, és ezzel biztosította az ellenõrzést az uralkodók felett. A Menny és az uralkodó ezáltal egységbe forrt, dinasztiaváltáskor pedig az új uralkodót azonosították a Mennyel, hogy legitimálják és megalapozzák a politikai tekintélyét.

Kína és Európa kapcsolata is régebbi, mint gondolnánk. A Kína felfedezése – A nyugati világ és a Mennyei Birodalom találkozása címû, szintén gyönyörûen illusztrált albumban (Alexandra Kiadó, 2003) olvashattuk, hogy Saigon környékén római eredetû tárgyakat találtak, és kínai évkönyv beszámolt arról is, hogy Marcus Aurelius küldötteket menesztett Kína uralkodójának udvarába. És említsük még az 1421, amikor Kína felfedezte a világot címû kitûnõ ténykönyvet (Alexandra), amely részletesen bemutatja, hogy a 15. századi Kína fejlettsége sokban jelentõsen meghaladta a korabeli Európáét.

Kína elsõ történelmi uralkodócsaládját a Kr. e. 16. században alapították. Ez a csodálatos album felvázolja az utat, amely elvezetett Qin Shi Huangdi uralmához, aki létrehozta az egyesített birodalmat, felvette az Elsõ Magasztos Császár nevet, és uralma megszilárdítására reformok sorát kezdeményezte, hogy teljesen központosított adminisztrációt hozzon létre. Õ kezdte meg a Nagy Fal építését, önmagának pedig egy 50 km2-es temetkezési komplexumot épített. Itt találtak rá 1974-ben kutat fúró parasztok egy földalatti teremre, s benne egy több mint hatezer életnagyságú, csodálatosan kimunkált, katonákat és lovaikat formázó agyagszobrokból álló hadseregre, és azok hasonlóan bámulatos hadfelszerelésére. A fegyvereiket különleges ötvözetbõl készítették, s azok máig is csillogóak és élesek. A katonák csatára kész hadrendben álltak, védve a császár sírját ellenségeitõl. Qin Shi Huangdi sírõrzõ hadserege azóta is ámulatban tartja a világot, és büszke az a múzeum, amely néhány darabját kiállíthatja.

Ez a hadsereg többrõl is tanúskodik, mint a császár hatalmáról és gazdagságáról: szintúgy a Kr. e. 3. századi Kína igen magas iparmûvészeti, technológiai fejlettségérõl, és alkotóinak igényességérõl. Hogy valójában milyen is volt akkor Kína, és milyen fejlõdési úton jutott el odáig, arról ad részletes képet ez a tárgyához méltóan impozáns méretû, szép és elegáns kötet. Az õsi Birodalom és az azt ábrázoló, annak hagyományait idézõ késõbbi kínai mûvészet képes albumának is csodálatos. Képanyagát hajdani építmények rekonstrukciói, és helyszínek mai fényképei is gazdagítják, és természetesen sok elemzõ fénykép a Hadseregrõl. Utóbbiak sokat megmutatnak a jellegzetes alakokból, részletekbõl, a katonák arcaiból – mindegyikük arca egyedi! –, öltözékébõl, alakzataiból. Ha a hangulatunk éppen nem igényli, hogy belemerüljünk a hajdani Kína történelmének és kultúrájának részletes tanulmányozásába, vagy ez meghaladná a pillanatnyi befogadóképességünket, kitûnõ szellemi élvezet nézegetni ezeket a képeket. Ízelítõül a róluk és a hozzájuk csatlakozó magyarázatokról, idézzünk ide egyetlen ilyen szöveget, amely egy portré-válogatást kísér: „Ezeknek a katonáknak erõteljes testalkatát fedezhetjük fel a nehéz öltözék alatt, amely csaknem ellentétben áll azzal a pszichológiai könnyedséggel és finomsággal, amellyel a Qin-kézmûvesek megkísérelték az egyedi individuumokat kifejezésre juttatni, mintha minden egyes figura külön személyiség lenne, etikai és morális szempontból tökéletes lény. Ez a nyilvánvaló erõfeszítés magyarázza, hogy a katonák enynyire különbözõ testi jellegzetességekkel rendelkeztek, amelyekkel valósággal életre keltik a figurákat. Csodálatra méltó a pillantások és az arckifejezések sokfélesége...”

A kötet nagy részét szakmailag alapos, ugyanakkor a laikus érdeklõdõ számára is jól érthetõ tanulmányok alkotják. Szerzõik - amint a fülszöveg elmondja - a témakörök kiváló tudósai, tehát jól megalapozott, megbízható ismereteket kapunk tõlük errõl az idõben, térben és nagyrészt kultúrában is távoli világról. Tanulmányaik elsõ, összefüggõ tömbje, amely a kifejezõ Történelem, Filozófia és Törvény címet kapta, a Birodalom szellemi alapjait és (kultúr)történetét tekinti át. Ez Kína õsi kultúráitól és a mitikus császárságoktól indul, és az Elsõ Magasztos Császár beteljesületlen álmával zárul. A második tömb a Császáré, és hûséges, õt a mai napig szolgáló Terrakotta Hadseregéé. A Császár hatalmi törekvései és a konfuciánusok közötti ütközés kapcsán itt olvashatunk a történelem valószínûleg elsõ könyvégetésérõl, s ugyanakkor annak egy rendkívül felvilágosodott rendelkezésérõl: a központi archívum(!) mindenrõl megõrizhetett egy másolatot. Ennek a tömbnek a nagy részét a Császár városának, és a Hadsereget is magában foglaló monumentális temetkezési komplexumának az ismertetése és (mûvészet)történeti elemzése teszi ki. Különösen érdekes fejezet szól arról, milyen sok olvasható ki e szobrokból a korabeli kínai hadászatról, hadtudományról, haditechnikáról.

Olvashatjuk: korabeli beszámolók szerint a Császáron úrrá lett a halhatatlanság utáni vágy, és irracionális döntésekre is ragadtatta. Ám – a róla szóló rész záró szavai szerint – közvetlenül a halála elõtt megértette, hogy az igazi halhatatlanság az, ha megmaradunk az emberek emlékezetében – és vele ez így is történt.

Kína felfedezése - Guadalupi Gianni
Alexandra Kiadó

A nyugati világ és a mennyei birodalom találkozása.

Az eddig kiadatlan dokumentumok, valamint remek korabeli képek alapján összeállított könyv bepillantást enged Kína és a nyugati világ bonyolult kapcsolatrendszerébe, az első, tapogatózó kereskedelmi lépésektől a gyarmatosítás végéig és a császárság bukásáig, ahonnan a maoista forradalom és a mai Kína gyökerei erednek. A Kínát történelmi perspektívából szemlélő könyv hódolattal adózik a kínaiak művészete és kreativitása előtt, s mesterműveiket bemutatva bizonyítja stílusuk és kultúrájuk utánozhatatlanságát.

Bottom of Form 1

 

 

Szasa Kolesznyikov

Kína felfedezése

Alexandra Kiadó

www.alexandra.hu

info@alexandra.hu