Ha lelked és szíved valaki megtalálja,
Ő lehet a világ legboldogabb barátja.
Lám Én kerestem és tán rátaláltam,
Lehet megleltem a csodát a világban.
Rád leltem e rohanó világban.
Mert Te jó vagy, a legjobbak között,
Ki mást mond, ahhoz ne legyen közöd!'
Legyen nagyon szép napod!!

Ne gondold, hogy a szeretet örök. Nagyon törékeny, olyan törékeny, mint egy rózsa. Reggel még pompában áll - estére eltűnik. Bármilyen apróság elpusztíthatja. Minél kifinomultabb valami, annál törékenyebb. Oltalmazni kell. Egy szikla megmarad, de a virág eltűnik. Ha egy sziklát dobsz a virágra, a sziklának nem esik bántódása, de a virág elpusztul. A szeretet nagyon törékeny, nagyon érzékeny.

10 parancsolat (szabály)

1. szabály: Egy nőnek mindig igaza van!

2. szabály: Hm... előfordulhat, hogy a férfinak? Nem érdekes, ekkor lép életbe az első szabály.

3. szabály: Soha ne hidd el egyetlen férfi szép szavát sem!

4. szabály: Ha azt mondja, hogy csak Téged szeret... jaj, már megint hazudik!

5. szabály: Soha ne mond Neki, hogy szereted, még elbízza Magát.

6. szabály: Soha ne szolgáld ki a férfit... nem vagy Te "Izaura".

7. szabály: Soha ne vedd ki a kezéből a porszívót, inkább add a másik kezébe a törlőruhát!

Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied.

Gyertyalángoktól kígyózó árnyak,
szép ívek indáit rajzolják rád,
sorsvonalakként befutják ruhád,
merő misztikum kibomló aurád.

Égi titokzatosság fonja át,
a jóslatokból tudható jövőd,
titkaid rejtőző szövedékét,
éteri mezítelenségedet,
tekintetednek sejtelmes selymét,
tested minden egyes égő sejtjét,
öledben bizsergő kéj érzetét,
a homlokod mögötti tudatos,
és a tudaton túli világot,
a rabul ejtett most is imádott
volt szerelmek kövült maradékát,
efemer érzelmek ivadékát,
a nyár poklába átfordult tavaszt,
a remélt szerelmes éjszakákat,
a beteljesült csalódásokat.

Senki sem magától lett olyan, ami. Mind ezernyi más emberből vagyunk. Bárki, aki valaha is kedvességet tett nekünk vagy bátorítóan szólt hozzánk része lett a mi karakterünknek, gondolatainknak, és sikereinknek is