2010.06.10.-e,életem egyik legszebb napja,tuti hogy amíg élek nem felejtem el!:)

Kis gyermekkorom óta imádtam az autókat!Vágyam az volt mindig,hogy minél hamarabb legyen egy saját!12-évesen kis polákon tanultam meg vezetni,3x fullasztottam le és már mentem is!:)Természetesen rendszeresen nem lehetett volán mögé ülnöm,mert hát milyen már ha egy 12éves gyerek autókázik!=)Ezt elfogadtam és éltem a lázadó motoros korszakomat!14évesen már munkába álltam,ekkor fogott meg először egy kis autó(Ford Fiesta),mondtam magamban hogy egyszer tuti lesz egy ilyenem!:)Középiskolás éveim eljöttével már egyre autóbuzibb lettem,nem mellesleg autószerelő-nek tanulok!:)17évesen el kezdtem letenni B-kategóriás jogosítványomat,nem volt egyszerű!:DNagy nehézségek árán meg lett,2009.12.28.-án hozta a postás bácsi,örömömben minden el hajítottam,na mondom,akkor gyerünk be faterhoz a munkahelyére,hadd vezethessek egy kicsit hazafeléjövet!:)

Beleeggyezett,még az nap el kértem tőle az autót,hogy hadd menjek egy picit vezetni!4óra hossza alatt beleraktam az opelba 400km-tert!Hazaérkezvén másnap fater nem nagyon örült,hogy hol az Úr Istenben tudtam ennyit beletenni!:)Szakadó hóban fölmentünk kékestetőre és egyéb helyekre a haverokkal!:DTermészetesen nem meséltem el neki,mert kitért volna a hitéből szegény.A következő 2hét alatt csak menni és menni,a benzinre összedobtuk a haverokkal a pénzt és mentünk!:)2hét alatt belevertem annyi km-tert,amit fater egy hónap alatt sem.nem örült neki,már már egyre nehezebben adta ide a kocsit(érthető).Februári hideg hétvégés estéken nem mindíg mentem,kicsit belebuzultam a használtautós hirdetésekbe,keresgettem,tervezgettem,álmodoztam egy saját autóról!:)

Hozzá csapódtam egy autós közösségi portálhoz is,ahol tanácsokat kértem és ismerkedtem!Volt egy kissebb helyi topic,ahol a Jászságból írtak emberkék!Talikat szerveztek és becsapódtam hozzájuk!:)Itt kezdett át formálódni az én-em,ugyan is már sokkal fontosabbá vált az autó karbantartása,babrálgatása,szépítgetése,mint az örökké való menés!Sajnos fater autójához nem nyúlhattam hozzá,mivel az az övé és igen csak nem örült volna neki!:D

Egyre többet kutatgattam az autókkal kapcsolatban.Lassan el jött a tavasz,a drága jó március,már alig vártam hogy feszülhessek kicsit az autóval letekert ablakkal,hangos zenével stb.Mint egy kamasz.Egy estén el borult az agyam haza felé jövet a városból és el kezdtem egy suzukissal versenyezni.Hülye kis eszemmel nem mértem föl az adott út viszonyokat(csúszós,nyálkás út)ez által 200ezres kárt csináltam a kocsiban.120-as tempó(városban)csúszós útszakaszmkéső fékezés és csatt meg is van a baj.50méteres féknyom,szembesáv,padka,egy fa oldalról egy fa előlről.A mákom az volt hogy semmi nem jött szembe,haverokat riasztom,parkolóba átgurulás,rendőrről,mentőről szó sem lehet!Azonnali jogosítvány elvételt jelentene!Tréler,éjszaka 3-órára hazaérkezünk!anyámékat nem akartam az éjszaka közepén felébreszteni és lesokkolni!Én is elég sokkolt állapotban voltam,remegtem,minden bajom volt.Reggel 6óra-anyámék jönnek ki,ülök a konyhában és várom őket!Már sejtették hogy baj van.El mondtam nekik hogy összetörtem az autót,mert gyorsan mentem!Felelőtlen voltam,nem mértem fel az adott útviszonyokat!Fater egy szót sem szólt,felöltözött,ment a kocsit megnézni.Utánna mentem,láttam rajta hogy a szíve majd megszakad az autó láttán!(mindíg f-astrát akart).Nem baszott le,látta mijen állapotban vagyok,inkább segített!(Megjegyzem,nem láttam még soha ilyen embert,ráadásul nevelő apám)

Anyám kiborult,ordított,aztán abbahagyta,nem tudtam aludni,remegtem.2db xanaxxal altatott el,az ütött ki.2hétig kocsi nélkül volt fater,a kár 140-ezerből orvosolva lett.Gondolom nem kell leírnom,sejthetik mi jön ez után,a kocsit többet nem kapom meg,semmiféle körülmény között!El ismertem,hisz hazavágtam 3 hónap után!Lassan telt az idő,a sebek beforrtak,én pedig újra vezetni akartam,hisz ez a hobbim,a vezetés és az autó.Ott akartam hagyni a sulit,munkába állni és saját autót venni.Anyámék nem engedték.Nem tudtam mihez kezdjek.Anyámék látták rajtam hogy nem olyan vagyok mint régen,hiányzott valami,egy autó.Az opelt nem is mertem kérni,nem is adták volna.Eljött a 11.osztály év vége.pont betegállományban voltam az utolsó hét előtt.Olyan délután:14óra körül lehetett mikor anyámék hazaérkeztek.Gépeztem,nem foglalkoztam semmivel,mondom majd köszönök,meg ha kell valamit segíteni akkor segítek.Fater meg Anyum bejöttek,egy akta volt a kezükben.Anyám odajött hozzám:Boldog Születésnapot Kívánok Kisfiam!