T.Klubtagok!

Egy történetet szeretnék elmesélni Nektek.

Tegnap a faluban találkoztam egy furcsanégy lovaskocsiból álló csapattal. Mindjárt fényképezni kezdtem őket, ők pedig kicsi

akcentussl, de magyarul kérdezték, hol lehetne éjszakázni a lovakkal és a szekerekkel.

A falu végére irányítottam őket a lovas klubhoz. Ott le is táboroztak. Több fotót is készítettem, aztán meghívtak a tábortűzükhöz. A kislányomat is magammal vittem, mert két kis gyerek is van velük. A tűznél elbeszélgettünk. Számomra már az csodálni való volt, hogy tudnak így emberek élni és ilyen kocsikban aludni. Az 1800-as éveket idézik. Mint kiderült, Németországból indultak útnak, vagy 25 éve. Tíz évet töltöttek Olaszországban öt éve vannak már Magyarországon. Otthon csak egyszer voltak hivatalos papirokért.Természetesen jól beszélnek magyarul, olaszul, angolul, és az anyanyelvük német, amit én is beszélek, igy leginkább németül beszélgettünk. Ez egy utazó vándorcirkusz Circus Soluna a nevük. A papa és a mama 45 évesek, hat gyerekük van akik a lakókocsikban születtek, most csak a két legkisseb van velük, mert a nagyok Bécsben tanulnak. A kislány nagyon szépen, szinte akcentus nélkül beszél magyarul, és ő légtornász. A saját maguk által kitalált mesék alapján adják elő műsoraikat, amit a tőlük kapott DVD-ről már sikerült is megnéznem. Csodálatos emberek! Úgy volt, hogy ma reggel tovább indulnak Rábapatonára, de sajnos ez nem sikerült nekik, mivel az egyik kocsi lovai megbokrosodtak és kis hijján felborították az echós szekeret, ami eléggé összetört.

Az a szerencse, hogy ez itt történt, mert a műhelyünkben minden megtalálható a javításhoz. A papa Stefan pedig egy nagyon ügyes ember a zenélés mellet ( csomó hangszeren játszik) még hegeszteni is tud. Munka közben a tüzön a vacsora is elkészült, ami csak növényi eredetü és tészta, mert húst nem esznek, alkoholt nem fogyasztanak. Pedig a velük lévő állatseregletből azt gondolná az ember, hogy azokat megeszik. A kecskéket a tejük miatt tartják a kisállatok pedig még a műsorban is szerepet kapnak. Holnap megint találkozom velük, és ha van mit mesélek tovább. Pár fotót még feltöltök róluk. Üdv Mindenkinek Tálos Péter