Végre elintézve sok minden. Az ember boldog lehetne,hisz szünet van,szabadság,szerelem meg minden,de persze,nem hagyják, nem hagyják,hogy egy kicsit is jó legyen,egy kicsit érezze,milyen felhőtlenül boldognak lenni. Ha ők nem lehetnek és se legyek, ez már csak így van, emberek vagyunk, magyarok...nah jó,nem szidom,hisz én is magyar vagyok...ez van, hungaropesszimizmus. De én akkor is megmutatom, boldog leszek és szarok rájuk,nem hagyom,hogy visszahúzzanak abba a mélységbe ahol ők vannak, az az állandó rossz,a boldogtalanság,mert ők mindig találnak valami rosszat,ha nincs akkor is. De én megpróbálok boldog lenni. Nem is akarnak igazán kitörni,jobb a rossz,mert az olyan nyugodtabb,az az egyszerűbb, jah a rosszért nem kell tenni semmit,az jön,bezzeg a jó.... hát ilyen az élet. Van aki elfogadja és van aki nem. Mindenki dönthet,ahogy akar, hisz tudjátok: Mindenki a saját sorsának kovácsa....