Kilenc Triád

A tudatlan javakat gyűjt.

A tudós ismereteket szerez.

A bölcs nem halmoz fel semmit, ezért tud.

Az éretlen ember csupán kapni szeret.

Az érettebb örömmel ad.

Aki tökéletesen megérett: ajándék az egész világ számára.

A szeretetlen örökké szeretetre éhes.

A szerető lény szüntelenül a saját kiválasztottjain csüng.

Aki a valódi szeretetet befogadta, arany kelyhéből mindenkinek kitölt.

Az igaztalan vádaskodik, és másoknak szenvedést okoz.

Az igazságra törekvő leleplezi önmagát, és ezért szenved.

A megigazult eggyé vált az igazsággal, és átitatja vele a világot.

A balga dologtalanul henyél.

Az okos lázas tevékenységekbe veti magát.

A bölcs viszont éber jelenlétével dolgozik a többiekért.

A korlátolt rabként él és rabságban tart.

A szabadságot áhítozó újra meg újra átépíti rögeszméinek börtönfalait.

A megszabadult –terheitől megválva- az égi áramokra bízza magát.

Az önző nyomban elfelejti tartozásait.

Az önzetlen megfeledkezik arról, amit másoknak adott.

Az önfeledett bölcs eleven kapcsolatban áll az egyetemes emlékezettel.

A törtető hatalmát és biztonságát félti.

A szellemi úton elinduló pedig előbbre jutásáért aggódik.

A vágytalan beérkezettnek semmije sincs, mi nyugtalanságra adhatna okot.

A hiányos ember pótlékok után veti magát.

A telítődött elnehezül és visszasüllyed.

A beteljesedett üressé válik, hogy a teljesség áramainak medréül szolgálhasson.

(20. századi szellemi iskolák tanításaiból)