írta a teknösbékepofa

'Sokszor
azon kapom magam hogy kemenyebben kellene elutasitanom a felem nyujtott
karodat /EZT
ATVITT ERTELEMBEN ERTEM/, mert nem azert szerettelek meg hogy barmi hasznom
szarmazzon beloled. En a kiegyensulyozott, bekes, csaladias eletre
torekszem es torekedtem is
mindig. Nem szeretnem , amit ugy erzek neha nalad, hogy kevesebb vagy mint
mas csaladtagom, csak ugyebar nem lehet mindig egyforma intezivitassal
gyakorolni. A huseget illetoen pedig, ne ketelkedj bennem, mert amit mar
tobbszor mondtam neked en nem tudok
kettos jatekot jatszani, a masik pedig amennyire te szeretsz engem, senki
emberfia nem tud
a nyomodba lepni.'

Tegnap este fedeztem fel, de valójában már régóta gondoltam erre: nem számít a külső, nem számít a belső, a lényeg, hogy szépeket írjon vagy mondjon...akkor a leghatalmasabb hibát sem veszi észre a kiszemelt.

20 évig éjjelente hallgattam a horkolást, míg végre döntöttem, ha aludni is akarok ki kell mennem a horkolós szobából, a teknős pedig 2 havonta 2 hétig sem bírja a horkolást hallgatni...nem,  a teknős kiteszi a horkolót a szobájából és vetet a horkolóssal magának egy külön ágyat :P

mellékelve a teknősbéka írás :D