Az emberiség egyik legrégebbi gyümölcsét más néven paradicsomi vagy édeni almának is nevezik. A gránátalmafélék (Punicaceae) családjába tartozik. Rendszertani neve, a Punica granatum, mely Karthágó ősi városának a nevéből ered, a híres pun almára és a termésében levő magokon található gránátszerű fényes húsra utalnak. A rubintpiros gránátalma kellemes selymességével, illatában piros húsú gyümölcsökre (som, csipkebogyó, enyhe meggy) emlékeztető eleganciával lepi meg fogyasztóját. Azonban a legújabb kutatások szerint segíthet számos betegség megelőzésében és kezelésében is.

Hogy miért is nevezték el a gyümölcsöt gránátalmának, illetve milyen elnevezései ismertek még, lássuk csak: Zeusz felesége Héra, a női főistenség, aki a házasság, a termékenység és hűség megtestesítője volt, tulajdonságait erre a szép növényre is átruházta. Ezért a gránátalmát neki szentelték, mivel termésében nagyon sok mag fejlődik, ami a termékenységet jelképezi.

A gránátalmát a legenda szerint Aphroditének köszönhetjük, mert kertészkedéssel is foglalkozott, és elültetett néhányat a fenséges bokrokból Ciprus szigetén, a szegény nép gyönyörűségére. Ettől kezdve a Hérától kapott erények mellé még a vénuszi szépség is felsorakozott. A hálás szigetlakók szeretettel fogadták az égi ajándékot.

Az Aphroditéről szóló szép történet ellenére, az Elő-Ázsiában és Egyiptomban régóta ismert növénnyel a föníciaiak ajándékozták meg a karthágóiakat. A gránátalma meghálálta Karthágó szeretetét, mert olyan szép volt, hogy híre mindenhová eljutott. Nevében is megőrizte gazdái emlékét. A latin Punica neve pun almát jelent, tehát a föníciaiak ősi gránátalmafái máshol is "Karhágó almája" néven váltak ismertté.

Amellett, hogy a gránátalmát szivesen ültetik csupán dísznövénynek, számunkra sokkal nagyobb jelentőséggel bír a növény élettani hatása, hiszen a növény minden részének gyógyító hatást tulajdonítanak.

Elsősorban mégis a termése az, amely a legtöbb értékes anyagot tartalmazza. A hús szárazanyag-tartalma eléri a 20%-ot. Ezeken kívül különböző festőanyagokat és 75—80%-nyi vizet is találhatunk bennük.

Matthiolus a "Fűszerek könyve" című művében a gránátalmát, mint a sebek gyógyítóját említi meg. A tibetiek gyógyszerek komponenseként használják. Kisajtolt leve igen sok C-vitamint tartalmaz, és hatékony a rák, a szívproblémák és a cukorbaj megelőzésében.

Mielőtt hatóanyagait és a gyógyításban, illetve a betegségek megelőzésében való szerepét taglalnánk, nézzük csak meg, mire és hogyan használták a régiek és a maiak a növényt.

A húsos, bő levű magköpenyeket maggal vagy mag nélkül kikanalazzák a szétdarabolt termésből.

Húsa üdítő gyümölcs, amelyből frissítő italt is készítenek már ősidők óta, a török ezt az italt serbetnek nevezi. Levét kifacsarva és átszűrve, majd vízzel hígítva ma is sokan üdítőitalt készítenek belőle.

Savanyú levét külföldön "Granadine" néven forgalmazzák.

Levéből kiváló szörp készíthető, de koktélokhoz, sörbetekhez és desszertekhez is jól illik. Zselét is készítenek belőle.

Levét nemcsak élvezeti értéke miatt isszák üdítő gyümölcsléként, hanem láz és meghűlés ellen is javasolják.

Levéből már a régi Egyiptomban bort erjesztettek.

Indiában ezt a savanykás levet cukorral sűrű sziruppá főzik, amely sokáig eltartható, és körítésként tálalják. Ezt a főzött sziruppal a Közel-Keleten még savanyúsághoz adják, sőt, még illatszert is készítenek belőle.

Magvai is ehetők, frissen és szárítva egyaránt. Vannak keményebb, de puhább magvú fajták is.

A húsos burokkal együtt megszárított magvak adják a savanyú indiai fűszer, az anardana alapját.

A gyümölcs héja cserzőanyag, ezért a régi Rómában malicorium volt bizonyos gránátalmafajta neve.

A gránátalmafa kérge és a terméshéja összehúzó hatású, ezért hasmenés és vérhas ellen alkalmazzák, illetve porrá tört kérge kiválóan alkalmazható bélféregűzésre, mivel alkaloid tartalma révén a galandférgek izomzatát képes bénítani.