Finnugor nyelvrokonság alatt a finnugor nyelvcsaládot alkotó, közös eredetű élő és holt nyelvek csoportját, illetve ezek belső (elsősorban nyelvi-nyelvtörténeti) viszonyait értjük. Ide tartozik a magyar nyelv is, amely együtt az obi ugor manysi/vogul és hanti/osztják nyelvvel a nyelvcsalád ugor ágát alkotja. A balti-finn, volgai és permi nyelvcsaládok együttese képviseli a finn ágat. A finnugor nyelvcsalád a szamojéd nyelvekkel együtt alkotja az uráli nyelvcsaládot. A finnugor nyelvek túlnyomó többsége európai.
A finnugor nyelvrokonság, mint minden más nyelvrokonság bizonyítékai között egyaránt vannak hangtaniak (fonetikai és fonológiai bizonyítékok), szótaniak (morfológiai bizonyítékok), jelentéstaniak (szemantikaiak) és mondattaniak. A rokon szavak hasonlóságaiból összeálló hangmegfelelések, illetve a közös ősnyelvi szóalakból való levezethetőség tehát a közös ősnyelvből származásnak csak egyik vetületét képezik. A nyelvrokonság további, külső megerősítését, bizonyítékát képezi a finnugor népek kultúráinak rokonsága, mely azonban, akár az anyagi kultúra, akár a zene vagy az irodalom oldaláról nézzük, önmagában sokkal kevesebb bizonyítékot őrzött meg, mint a nyelvek. Az, hogy mind a mai napig a hétköznapi beszéd elemei több, mint hatvan százalékban az ugor és a finnugor, sőt az uráli korra visszavezethetők, magában is jelzi a finnugor örökségünk meghatározó voltát; ha pedig figyelembe vesszük, hogy egyes 19. századi irodalmi nagyságaink (pl. Petőfi Sándor és Arany János) esetében ez az arány közelítheti a 80, sőt a 90%-ot, a magyart - legalábbis ebből a szempontból - egyértelműen a finnugor nyelvi örökség erős bástyájának tarthatjuk.
A finnugor nyelvrokonság érzékeltetésére használt szóhasonlóságok, hangmegfelelések a nyelvek közös származásának legnyilvánvalóbb megjelenési formái. A hasonló szavak, párhuzamos hangmegfelelések rendszerező elemzése, közös alapnyelvi alakból való levezethetőségük igazolása a finnugor nyelvrokonság legkönnyebben megérthető és értelmezhető része. A párhuzamosságok egy része azonban nem a szavak rokon voltából következik, máskor pedig igen eltérő hangzású szavak tökéletesen kielégítik a hangmegfelelési szabályokat. A finnugrisztika (uralisztika) a szó szoros értelmében a finnugor (uráli) nyelvek nyelvészete, vagyis azoknak leíró (szinkrón) és történeti (diakrón) jelenségeit vizsgálja és hasonlítja össze.
A finnugor (uráli) nyelvrokonság tehát nem a finn és a magyar (vagy bármely két másik finnugor vagy uráli) nép genetikai rokonságát, nem a magyarok finn származását, sem a magyar nyelv finn származását nem jelenti – az ilyen és hasonló gondolatok, állítások abból adódnak, hogy megfogalmazóik nem fogadják el, vagy félreértik a finnugor nyelvészet metodológiáját és eredményeit.

Címkék: nyelvészeti érdekesség  

Kategória: Saját

Feltöltés ideje: 14 éve

Látta 199 ember.