Székelyné Ötvös Julianna

Kisfalumra emlékezem

Kisfalumat Magyarkeszit, jajj de régen elhagytam,

Elsodort az élet messze, új otthonra találtam.

Évek jöttek, el is múltak, megváltozott a világ,

elhagytak az ismerösök, nem vár vissza senki már,

Néha, néha a temetőben a sírok között ballagok,

ismerös név itt is, ott is, sok jóbarát elhagyott.

Kicsi falum megváltozott, Tita partja elhagyatott

üresek a régi padok, nincsenek már a haverok.

Kicsi falum Magyarkeszi, úgy fáj érdet a szívem,

mert ideköt még sok sok emlék, itt voltak a gyökerek.

Volt egy versem nagyon régen, szinte gyerekfejjel irtam,

Akkor mikor otthonomtól nagyon távol voltam.

Nehagyd el a szülőfölded sohasem, idegenben nincsen aki szeressen,

A szülőföld életednek gyökere, visszahuzza aki a föld gyermeke.