Minden jött
Minden jött véletlenül,
A szavak önkéntelenül.
Úgy fogadva, ahogy adva,
Szívből kifakadva.
Habként szalad a hangulat,
És csak egy nap az akarat.
Emlékek, álmok összefolynak,
A jövő mindig csak a holnap.
Mindenki egyforma szürke lett,
A szélben rohanó emberek,
És a hold a felhőkön hempereg.
Neked mondom és a világnak,
Senki nem szeret jobban nálam.
Az eső áztatja homlokom,
Nézem, keresem fent a csillagom.
Fényt adok a pataknak,
Áldást az álmoknak.
Fáradt folyosó, melyből nincs ébredés,
Csak csendülő csöndem,
A rejtelmes visszhangom,
Szememnél messzebb néző szemed,
A jelenléted a mindenem.
Várlak.
Kitárt tenyérrel átkulcsolom kezed,
És soha nem engedlek el téged…
hj

Válasz

nagyon jó kép.

Válasz