5 éves korom óta a szüleim, nagyszüleim minden nyáron Olaszországba visznek nyaralni. Én már az első alkalommal beleszerettem és ez a szerelem már lassan 10 éve tart.
Volt egy pár éve az életemnek, mikor nehezebb természetű voltam. Nagyon sokat veszekedtem a családommal, úgy éreztem nincs értelme az életemnek.. Egészen 2008 nyaráig. Ezen a nyáron az egész életem megváltozott. Abban az évben 3 hetet töltöttünk kint. Mikor véget ért, úgy éreztem, még az életemet is képes lennék odaadni, csak hogy kint maradhassak. Annyira visszaakartam menni... Azt hittem belehalok. Még másfél év után is úgy érzem, hogy az volt életem legfájdalmasabb időszaka. Nagyon szomorú voltam. De nem bántam meg, hogy ennyire szenvedtem utána, mert ettől a nyártól kezdve az egész életem megváltozott.. Rájöttem mit akarok az életben és hogy mi a sorsom.. Lett életcélom,  lett egy álmom..

Még abban az évben eldöntöttem, hogy történjen bármi, én akkor is ott fogok élni...

Lenyűgöz az olasz emberek kedvessége, az hogy milyen barátságosak. Imádom az olasz ételeket, a tájakat.. És akárki akármit mond, Dél-Olaszországban élnek a Föld legjóképűbb pasijai.

Elkezdtem olaszt tanulni az ELO-val, az összes létező olasz nyelvű közösségi portálokra, társkeresőkre regisztráltam és már több tucat olasszal tartom a kapcsolatot. Minden szabadidőmet a Vörösmarty téren töltöm, mert néha a sors az utamba ejt egy-egy jóképű olasz pasit :) Ha meglátok valahol egy olasz rendszámú kocsit, nem tudom miért, de a szívem apró-pici darabokra hullik szét..
Az emberek, az iwiw és a myvip adatlapomat olvasva nyilván felteszik magukban a kérdést, hogy ’Úristen, ez az imádat már beteges.’  Ez valamilyen szinten igaz, de nem vagyok sem elmebeteg, sem bolond csak egyszerűen istenítem a olaszokat. Minden egyes nap azt kívánom, hogy egy nap valóra váljon az álmom, mert ha az egyetlen dolog, amiért egész életemben küzdöttem nem válik valóra, akkor nincs is értelme másnak.

Még annyit szeretnék mondani, hogy tényleg mindennél,és mindenkinél jobban szeretem Olaszországot és ha tehetném, már most ott élnék, de tudom, hogy ez sajnos lehetetlen. Semmi más nem érdekel az életben. A középiskola elvégzése után minél előbb szeretnék kiköltözni, remélem sikerül és már 10 év múlva egy olasz városban fogok éldegélni :)