442

A KETRESZTFÁHOZ MEGYEK,

MERT MÁSHOL NEM LELHETEK

NYUGODALMAT LELKEMNEK.

OTT KÖNNY-ÁRBAN LEBORULOK,

BŰN-TERHEMTŐL SZABADULOK,

HOL A BŰNTELEN SZENVED.

ISTEN AMA BÁRÁNYA,

HOGY JUT A KERESZTFÁRA,

MÉRT FOLYT ALÁ SZENT VÉRE?

ÉRTEM TETTE EZT JÉZUSOM,

FÁJÓ SZÍVVEL HISZEM, TUDOM,

LELKEM ÖRÖK ÜDVÉRE.

ÉN VOLTAM AZ ELVESZETT,

AKI HALÁLT ÉRDEMELT,

KIRE GYÁSZOS ÉJ SZAKADT.

ISTEN FIA, A JÓ PÁSZTOR

MEGVÁLTOTT A BŰN ÁTKÁTÓL,

ÜDVÖM, NAPOM FELTÁMADT.

CSODÁS ÉGI SZERETET!

SZÍVEM MINDENT ELFELED,

AMI ENGEM FÖLDRE VON.

CSAK RÁD NÉZEK ÉN MEGVÁLTÓM,

SZERETETED SÍRIG ÁLDOM,

GYŐZEDELMES KRISZTUSOM!

TIED VAGYOK JÉZUSOM,

MEGYEK KERESZTUTADON,

NYUGTOT, BÉKÉT ÍGY LELEK.

A SZERETET HOZZÁD KAPCSOL,

BOLDOG, AKI HÍVEN HARCOL,

VELED MINDIG GYŐZHETEK!