„… aki engem eszik, élni fog…” (Jn 6,52–59)
Nekünk szekularizált embereknek minden idegen, ami ebben a kijelentésben olvasható: „hogyan?” (52), miről beszél itt Jézus; nemcsak érthetetlen, hanem megbotránkoztató, emberevésről van itt szó, milyen radikális vallási gondolat ez? „Aki engem eszik, élni fog általa…” (57) - Pontosan olvassuk ezt az Igét. Nem azt mondja az Úr, hogy az Ő teste olyan, mint a kenyér, hanem azt, hogy Ő maga a mennyei kenyér. A páskaünnep közelében hangzik el ez a kijelentés, ahol a páskabárány elfogyasztása a szabadítást jelenítette meg (Ravasz László). Jézus Krisztus a „gyomorember” nyelvén fogalmaz (Gyökössy Endre): Őt kell „vennünk”, magunkévá tennünk, Ővele kell élnünk; hogy nekünk is életünk legyen. Az eledelt enni és inni kell, nem elég csak nézni. Az eledel egészen eggyé válik azzal, aki eszik és iszik belőle (Victor János). Az étel és az ital elválaszthatatlanul eggyé válik a vacsorálóval.[1] Pál apostol ezt a Krisztussal való titokzatos egységet hangsúlyozza, mint a keresztyén hittapasztalat lényegét: Ő mibennünk, mi Őbenne. Ez az örök élet titka, mert így már nemcsak a magunk nyomorult életét éljük, hanem magunkban hordjuk az Ő győzelmes életét; és ez a győzelmes élet növekszik bennünk.
[1] Hogyan? (52) Kérdezik azok a zsidók, akik az áldozati kultusz fogalomkészletéből valamennyire érthették volna ezt a beszédet. Nekik is idegen ez az üzenet, főleg azért, mert a Názáreti Jézus mondja ezt magáról, hogy az Ő teste igaz étel és az ő vére igazi ital (55), vagyis Ő az igazi áldozati bárány! Nekünk szekularizált embereknek azonban minden idegen, ami ebben a kijelentésben olvasható: „hogyan”, miről beszél itt Jézus; nemcsak érthetetlen, hanem megbotránkoztató, emberevésről van itt szó, milyen radikális vallási gondolat ez? „Aki engem eszik, élni fog általa.” (57)
Steinbach József dunántúli püspök Igemagyarázata