Megfékezni a nyelvet.

Szeretném tudni, hogy fékezhetném meg a nyelvemet. Hányszor mérgelődtem már olyasmi miatt, amit én magam mondtam! Nemcsak mások szavai sebeznek meg. Szavaimmal én is gyakran okozok bajt.

A lovat és a kormányt lehet irányítani, de a szavakkal sokkal nehezebb a helyzet. Ha egyszer kimondtuk őket, nem lehet már visszaszívni. Sok jó tanács segít abban, hogy nyelvünket megfékezzük.

Szokratész azt ajánlotta, hogy szavainkat három rostán szűrjük át és vizsgáljuk meg, hogy kimondjuk-e őket.

1/ Igaz, amit mondok? 2/ Jó, amit mondok? 3/Szükséges-e, amit mondok? Ha erre a három kérdésre nem lehet igennel felelni, ne terheljük magunkat ezekkel a témákkal és ne beszéljünk róluk! Ez egy jó mérce., azonban szükségem van valakire, aki segít, mert ez a tudás önmagában nem elegendő. Hétköznapjaimat Jézussal szeretném alakítani. Különösen a nehéz helyzetekben akarom Őt magam mellett tudni és megvizsgálni, vajon Ő azt mondaná-e, ami a számat elhagyja. Szavaink határozzák meg cselekedeteinket. A szavak elárulják, mit gondolunk és milyen beállítottságúak vagyunk. Aki a nyelvét féken tartja, más területeken is uralkodni tud magán. Vigyázni akarok beszédemre, kordában akarom tartani nyelvemet, de ez csak akkor megy, ha ragaszkodom Ahhoz, Aki soha egy hamis szót nem ejtett ki. Milyen jó, hogy szól helyettem!Nálad van, Uram, az örök élet beszéde, a Te igéd által élhetünk! /Jakab 3:2-5/