1987- ben amikor egyedül maradtam a két óvodás fiammal,a temetés (szombaton volt) utáni vasárnap, a Szatmárnémeti gyülekezetben,ezzel az énekkel vigasztaltak-nekem az akkor annyira nagy bizonyossága volt annak hogy nem csak Isten hord karjain,de az embereket is arra használja körülöttem hogy vigyázzanak ránk...és ez van a mai napig -Ő nem hagyott el-nem tudtam még annyira mély állapotba kerülni,pedig voltam párszor úgy,hogy magamról lemondtam volna...hogy Ő ne nyúlt volna értem...nem hagy magadra téged sem-Bízz benne-életét adta érted-drágán megfizette minden tartozásunkat-persze hogy neki szolgálunk és élünk míg tart életünk-mindenkinek aki olvas-sok erőt a küzdelemhez-

Válasz