91 évesen az ember már nem sok újdonságra számít az éjszakai alvás terén. A test működik, ahogy működik: hol itt recseg, hol ott köhög.

De az utóbbi években a horkolásom valóságos családi legenda lett. Néha még magamra is felébredtem. A köhögés pedig télen-nyáron kísért – száraz, makacs, és sehogy sem akart múlni.

Egyik nap a lányom – aki mindig szeret új, természetes dolgokat kipróbálni – hozott nekem egy 2.5 kilós parajdi párologtató sót. Azt mondta, tegyem az éjjeliszekrényre, és majd meglátom, segít-e valamit.

Őszintén szólva, kétkedve néztem rá. Egy tál só? Ettől csend lesz a hálóban?

De hát gondoltam, ártani nem árt.

Az első éjszakák

Nem vártam csodát. Mégis, már pár nap után feltűnt valami. Reggelente nem volt olyan kaparós érzés a torkomban, és nem kellett rögtön köhögőrohamot fojtani a kávé előtt.

A levegő valahogy frissebb lett a szobában – nehéz ezt pontosan megfogalmazni, de mintha könnyebb lett volna lélegezni.

A fiam azt mondta: “Apa, tegnap este szinte nem is horkoltál!”

Először azt hittem, csak ugrat. Aztán a következő nap is ugyanezt mondta. És a következőn is.

A parajdi só csendes munkája

Azt olvastam, hogy a parajdi só finom sós párát bocsát ki, amikor a levegő nedvességével találkozik.
Nem gőzöl, nem illatozik, csak teszi a dolgát.
És talán éppen ez benne a szép: hogy észrevétlenül segít.

Most már két hónapja ott van a kis párologtató sós tál az éjjeliszekrényemen. Nem cserélném le semmi modern kütyüre.
Nincs zúgás, nincs zavaró fény, nincs áramfogyasztás. Csak egy darab természet – csendben dolgozik, miközben én végre nyugodtan alszom.

Amit megtanultam belőle

Ha valamit megtanított nekem ez a kis tál, az az, hogy a természet sokszor egyszerűbben old meg dolgokat, mint mi.

Néha nem kell több, csak egy marék parajdi só, egy tálka, és egy kis bizalom abban, hogy a levegő is tud gyógyítani.

Köszönöm Életsó ♥