Eldorádó

 

Férfi vagyok, kicsi, öreg,
közelebbről nem ismerlek,
kerestelek életen át:
magad helyett adtál munkát!

Én azóta mind dolgozok,
de közeledbe nem jutok,
Így bizony nélküled élek,
ahogy a tűt,úgy kereslek.

Talán egyszer megtalállak,
s élni fogok, mint egy gazdag,
lesz nekem is sok aranyam,
megtanítsz, hogy szaporítsam?

Te vagy a jólét jelképe,
rád tekint a világ népe.
Úgy hívnak, hogy Eldorádó:,
a színvonal csak nálad jó!

Csak neked van sok aranyad,
csak te születtél gazdagnak.,
A vagyonod soha nem fogy,
mert szaporítani tudod.

Adhatnál nekem belőle,
a ládám úgy tele lenne,
és akkor nem hagynálak el,
s nem törődnék a szegénnyel!

Ilyen, látod, ez az élet:
szegény szegénynek született.
És a gazdag gazdag marad,
a szegény tovább dolgozhat!