Nincs Alzheimer, ha ez megy
Magyar nyelvi humor:

Össze ne tévessze!
a harcsa máját a Marcsa hájával,
a jó bor kulcsát a kóbor Julcsával
a boka táját a toka bájával,
a borztanyát a torz banyával,
a csárda zaját a zárda csajával,
a száradt füzet a fáradt szűzzel,
a fartőt a tar fővel,
a csokorban adott bókot a bokorban adott csókkal,
a hős ember nevét a nős ember hevével,
a réti pipacsot a péti ripaccsal

Ezek bizony egyfajta keresztszerkezetek (kiazmusok),
látjuk, hogy vannak köztük mesteri kettős, de hármas
cserék is.
És szinte "dőlnek" az újabb példák, most már a
"Nem mindegy." kezdettel, és persze egyre vaskosabb
tartalommal (mert a "mai folklór" olykor a
diszfemizmusával akar iróniát kelteni):

Nem mindegy,
hogy egyöntetű vagy ön egy tetű,
hogy mögöttem vagy nem öttem mög,
hogy teniszpálya vagy pénisz tája,
hogy rovarszervet ivartalanítani vagy ivarszervet rovartalanítani,
hogy mire fekszel: nedves kőre vagy kedves nőre,
hogy helyet cserélni vagy csehet herélni,
hogy köhögve röpülsz vagy röhögve köpülsz.

Nem mindegy, hogy Gödön van szobrod, vagy Szobon van gödröd.

Megfigyelték-e már azt, hogy ezeknek a "cseréknek"
az alapja az összetett szavakban rejlik?

Bizonyos szavakat ugyanis lehet így is, úgy is társítani.

És akkor állhatnak elő olyan felcserélhető, vagy
egyáltalán felcserélhető párok a következő képlettel:

ab = ba.

bérlőtárs - társbérlő
állampárt - pártállam
csónakmotor - motorcsónak
padlószőnyeg - szőnyegpadló
lisztcukor - cukorliszt
rádiómagnó - magnórádió

Az összetett szavak nemcsak megfordíthatók, hanem
további összetételek alapjai is lehetnek.

Ekkor keletkezhetnek egészen sajátos összetételek,
amelyekben az első összetett szó utótagja
egyszersmind a következő összetett szó előtagja,
a következő képlet szerint: ab + bc= abc.

A vicctechnika is előszeretettel megfordít szerkezeteket:
- Te, ha én kávét iszom, nem tudok elaludni!
- Nálam ez pont fordítva van!
- Hogyhogy?
- Ha alszom, nem tudok kávét inni!

Mielőtt beletörne a nyelvünk, lássunk néhány nyelvtörőt
az igen gazdag termésből!

Kevesebb is volt a beszédhibás (legalábbis a
logopédusok szerint), amikor ilyenekkel tornáztatták a
gyerekeket:

Láttam szőrös hörcsögöt. Éppen szörpöt szörcsögött.
Ha a hörcsög szörpöt szörcsög, rátörnek a hörcsöggörcsök.

Meggymag. Szelíd meggymag vagy, vagy vad
meggymag vagy?

Piros csíkos cinkcsészében cukros csirkecomb.

Agostyánban agg atyák a gatyáikat aggatják!

A képiség és költőiség összekapcsolásából fakad
a Ki hogyan hal meg? sorozat.

A kertész a paradicsomba jut.
A hajóskapitány révbe ér.
A suszter feldobja a bakancsát.
A házmester beadja a kulcsot.
Az aratót lekaszálja a halál.

Természetesen véletlen, ami most következik,
de aki meg/kitalálta (sok-sok játék és persze
nyelvhelyességi hiba képzelhető el a magyar
grammatika legmozgékonyabb kategóriájával,
az igekötővel is), egészen különleges agyú ember
lehetett. A leghosszabb magyar mondat, amely
visszafelé is ugyanaz:

Kis erek mentén, láp, sík ölén, oda van a bánya rabja,
jaj Baranyában a vadon élő Kis Pálnét nem keresik.
Hogy a magyar vicc egyedülálló, minden magyar tudja.
Elsősorban magyar, mert a szóvicc, a nyelvi vicc nem fordítható le.

A vicc továbbra is a társadalmi-politikai dolgokra leggyorsabban reagáló műfaj: energiaital, pitbull, web aligha szerepelt néhány évtizeddel ezelőtt a folklórban.

- Milyen a falusi energiaital?
- Kútbul.

- Milyen a falusi harci kutya?
- Ólbul!

- Miről lehet felismerni a számítógépes (internetes) kalózokat?
- Webhely van az arcukon.