Link

Mese a szeretetről

"- Tulajdonképpen hol terem a szeretet? - kérdeztem egyszer egy anyát.
- Magról vetik - nevetett rám.
- És honnan szerzik hozzá a magot?
- Nem kell azt szerezni. Belőlünk magunkból pereg. S megfogan a tenyér simogatásában, a szem pillantásában és minden ölelésben.
- Öntözni nem kell?
- Dehogynem. Jó szóval.
- Nem könnyel?
- Ments ég! A könny sós és kimarja a kis szeretet palánta hajtásait.

A szeretet mely benned él mindig megvolt, mióta világ a világ.
Mély sóhajokon keresztül lélegzed ugyan néha be, de mindig veled van, még akkor is, amikor egyedül érzed magad.

A szeretet mely benned él, mélyről jön és feltölt. Fényt és harmóniát teremt a testedben a lelkedben.
Fénnyel tölti fel otthonod, és az egész körülötted lévő teret. Csak rajtad múlik, milyen távolságokra engeded eljutni Önmagadból a szeretetet.

Ha elhiszed, hogy szíved mélyén a szeretet lakozik, és soha nem fog elhagyni, csak egyre nő növekszik, ahogy életed során mind több szeretet küldesz ki az emberek felé, akkor megfogod érteni azt is, hogy hogyan gyógyít téged és mindenki mást is.

A szeretet hatalma végtelen.