Majorváry Sz. Sándor: A völgy ölében

A fenyők fehér süvegein
vidáman csillogott
a hold tekintete,
a didergő hópihék
szerelmesen bújtak össze,
sejtelmes szikrákat szórva
a lelassult idő elé.

A völgy ölében
hófehér subában,
zsúpfedeles házikók vacogtak,
pici ablakaikba kuporogva
táncoltak a gyertyák fényei,
kéményeik fekete füstöt fújtak
a hunyorgó csillagok szemeibe.

A kis, kerek templomból
hívek áhítatát
sodorták tova a szelek,
éltető forrást fakasztva
a Jézust szomjazó lelkekben.

Lassan elnehezedtek
az éj fáradt lábai,
a fények árnyékokba húzódtak,
a hívó szavakat
értő fülek hallgatták,
és az aláhulló hópelyhek
gyengéden átölelve egymást,
egy szebb jövőről álmodtak.