Elseje volt, május nagyon,
még berémült a nap az ablakon
és a tág fürdőben, langy zuhany alatt
illó párába fúlt a pillanat.
A víz csitított hangja szaggatott
sugaraival mosta a habot,
és percek múltán, mintha illene,
elhallgatott a szökőkút zene.
Beillatoztál. Köszöntél kicsit,
s én nem értettem az akármi mit,
csak arcod tömted krémekkel tele.
A nő voltál. S majd meghaltam bele.
hj
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kommentáld!