Eltévedt szél simít
szép arcodon hazám,
beszökik őrbódék
kitörött ablakán.
Európa közel,
de mégis oly messze,
a sorompó nyitva,
hogy aki elvágyik
világnak eressze.
Rég eltévedt lovas
vágtat a hold alatt,
a remény ösvényén,
ami még megmaradt.
Előtte az álom,
mögötte a kétség,
és lassan elnyeli
a néma sötétség.
Lesz –e még majd áldás
Mária országán?
Sarjad rügyből virág
Duna-Tisza ágán?
Segítsd Szűz Mária
népünket egységre,
magyar a magyarral
kezet fogjon végre.
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kapcsolódó cikkek:
Belátom én már