Ölelnélek, féltenélek, szeretnélek; míg nem éreznéd: csak érted élek

S még azon túl is ölelnélek, hogy érezd: a halálon túl is szeretlek

Nekem nem is a halál az igazi végzet; hisz végzet csak egy van: szeretni téged

S míg csak létezem egyet kérek: szeress te is, amíg csak élek.

Tik-tak, mozdúlnak a számlapon a mutatók; ők, az élet perceit nyugodtan számlálók.

Tik-tak, csak ennyit szólnak az órák; néha nyugtatnak, s néha a pánikot hozzák.Tik-tak, váltják újra, s újra egymást; akár a halál az életet, s élet a halált.

Tik-tak, az idő csendesen telik még; de lesz egyszer zengő bim-bam, mi jelzi eljött a vég.

Mert eljön a vég, mi mindig az élet része marad; úgy, ahogy a tik után csak egy jöhet: a tak.

Tűzben égő sebzett szívem

Az életemre törő gyötrő érzelem

Hagyj sorsomra ha érzem végem

Hamvadj el, lelkem ne eméssze kétely

Méreg az, mi lüktet ereimben

Hamuvá válik vágy, boldogság, s az élet

Mert az élet maga a tűz...

Tűz, vágy ad életet, dobog szívünkben

Hajt előre, ad célt az életben

Most vágyaim lángtengerébe fulladva

Már nem tudok, s akarok várni a holnapra

Már csak egyben bízom a jövőben...

Vár valami még, visz még valamerre a végtelen

Mint ahogy a szél fújja el hamvaim a magányos éjben

Életem kihunyó lángjának füstjét magába rejtő végtelen sötétségben.